Könnyek és mosoly…

Könnyek és mosoly egyszerre volt jelen az arcomon

Nehéz megfogalmazni azt az érzés-komplexumot, ami átjárt az utazás után. Az biztos, hogy felemelő volt és nagyon örülök, hogy jónéhány nehézség ellenére is kitartottam az elhatározásom mellett és elmentem hozzád. Ajándék volt az a nap. Hálás vagyok és most még egyszer nagy-nagy köszönetet kell “mondanom” Neked, mert amit írtál utána a blogban, az egy újabb ajándék volt számomra. Könnyek és mosoly egyszerre volt jelen az arcomon, amikor a soraidat olvastam. Nem is gondoltam volna, hogy ezzel a történettel, aminek valójában a végét, meglehetősen kudarcnak éltem meg, valamit tudsz kezdeni… És bár én jelen voltam, mégis lenyűgözött az írás, tudott “újat” adni. KÖSZÖNÖM!
Bízom benne, hogy ez a segítség személyeden keresztül sok mindenkire rátalálhat!!! 🙂

Ez most nem egy mese lesz. Beszélgessünk a karmáról. – Pár napja néztem meg a moziban az Egyenesen át című filmet. Ebben a filmben néhány orvosegyetemista bátor és őrült kísérletre szánja el magát. A halál utáni élet érdekli őket, hát próbaképpen meghalnak. Mindez persze laboratóriumi körülmények között zajlik, a barátaik meg ott vannak mellettük, és a megfelelő pillanatban mindig újraélesztik őket. De lassacskán rá kell jönniük, hogy a bátorságuk vakmerőség volt. Átjutottak a túloldalra, és sikerült visszajönniük, de valami olyasmit…

Könnyek és mosoly egyszerre volt jelen az arcomon

Egyenesen át… a karmádon