Vannak találkozások, amit aztán az ember nem felejt csak úgy el, akkor sem, ha azóta sok-sok utazás történt, múlt el. Ez az egyik ilyen. Talán azért is, mert egyáltalán nem utazásnak indult, hanem egy beszélgetésnek. Nem is ismertük egymást, akkor találkoztunk először (ez itt ezen az oldalon viccesen hangzik) és lazán csak dumáltunk. Ültünk a szobában és elkezdett formálódni a téma, s azzal együtt a tér. Ahogy egyre jobban belemerültünk, úgy rendeződött be a mátrix és úgy jelentek meg “láthatatlan”…