Close

A belső Mester Gyermek meséje

A belső gyermek kapcsán olyan írásokba és videókba futok bele az interneten, hogy azt a következtetést tudom levonni azokból, hogy vele csak a baj van. Hogy dühöng, zajong, fél, hogy teljesen romokban van és ránk, a felnőttre vár az a feladat, hogy végre meggyógyítsuk. Hogy megfelelő figyelemmel forduljunk felé, hogy gondoskodjunk róla, elismerő szavakkal illessük, kötözzük be a sebeit, ápoljuk, gyógyítsuk, kárpótoljuk, stb. Hogy legyünk a belső gyermekünk, azaz önmagunk legjobb szülője. Hogy az a terület, ahol a belső gyermekünk él, nem is olyan varázslatos. Hogy tele van fájdalommal, kínokkal, gyötrelmekkel, feldolgozhatatlan eseményekkel, bántalmazásokkal. A legtöbb cikk a belső gyermek gyógyításának szükségletességéről szól, különböző megközelítésekkel, eszközökkel, módszerekkel, s amíg nem gyógyítjuk, védelmezzük a belső gyermekünket, addig összezavarja a felnőtt életünket.

Annyira felkapott ez a belső gyermekre figyelés, hogy ha Te is rákeresel, tömérdek írást fogsz ezzel kapcsolatban találni. Most szaporítom én is egyel. Csak némileg máshogy.

 

Tanítók

Emlékszem, úgy 5 évvel ezelőtt otthon dolgoztam, valamit fejlesztettem, ültem a laptop felett, de valahogy nem az én napom volt. Egyszerűen nem akart úgy működni, ahogy kellett volna annak a nyomorult programnak, és akkor, mikor már századjára futott hibára a kód, rácsaptam az asztalra és még káromkodtam is egyet. És akkor odajött a kisebbik fiam, aki akkor 3 éves volt és csak annyit mondott, hogy „Te választottad”.

És mit tudsz erre mondani? Mond meg őszintén mi erre a jó reakció? Nos, én csak csöndben maradtam, s mire reagálni tudtam volna, már ott sem volt. Igaza volt. Én választottam. Kizökkentett, abba is hagytam, aztán másnap tökéletesen futott a rendszer.

Ilyenek ezek a „gyerekek”. Született mesterek, tanítók. Csak aztán mi felnőttek, elrontjuk őket. És akkor majd mi meggyógyítjuk a bennünk lévő gyermeket meg olyan nagyon jó szülei leszünk önmagunknak…

Most nem akarok belemenni karmába, meg reinkarnációba, meg hogy családi láncolat, meg hogy a legkisebben csapódik a legnagyobb szar, meg a kollektívbe sem, meg abba sem, hogy minden összefügg mindennel, meg abba se, hogy Te tervezted az egészet, mert akkor sose végzünk…

A bennünk élő gyermek ugyan ilyen bölcs mester és tanító. Odajön, megmondja, ott sincs.
Egyet értek azzal, hogy építsünk ki vele kapcsolatot, legyünk felé figyelemmel. De hogy milyen legyen az a figyelem? Azt a figyelem és a kiépített kapcsolat minősége majd megmutatja. Ha előre eldöntöd, hogy jaj szegény belső gyermek gyógyításra szorul, majd én megmentem, akkor a figyelmed nem biztos, hogy azon lesz, amin kéne, és a belső Mester Gyermeked üzenetét nem hallod meg.

Elmesélek egy történetet… A rövidített verziót.

 

Színre lép a Mester Gyermek

Képzeld el, hogy egy harmincas éveiben lévő nő vagy. Szexuális félelmeid, elakadásaid vannak, amikre nem találsz magyarázatot se pszichológus se szexológus segítségével, csak érzés szintjén van jelen valami, de az éppen elég ahhoz, hogy ne legyen orgazmusod férfival. A párkapcsolatodban feloldódsz, elveszel, miközben fut a program, hogy fontosabb a másik. Hosszas halogatás után meghozod a döntést, hogy valamilyen alternatív segítség felé fordulsz, mely képes téged elvinni mélyebb szintekre. Elmész egy utazásra…

Képzeld el, hogy az utazásban megérkezel a jelen életed negyedik évébe. Vissza a gyerekkorodba. Megérkezel a nagyszüleid háza mögötti földre. Süt a nap, de a béke és a nyugalom helyett azt érzed, hogy itt van valami sötét. Bemész a házba. Az utazás közben zúdulnak fel az emlékképek, érzelmek, érzetek. Hirtelen egy sűrű, nehéz valami telepszik rá a mellkasodra. Belépsz a hátsó szobába és odamész egy ágyhoz, ahol történt valami. Már majdnem beletekered magad az érzelmi áradatba, amikor hátrébb lépsz a történettől, mert rájössz, hogy az nem a tiéd. Ekkor becsúszik eléd egy rokonod arca. Egy férfié, aki gyógyszerekkel leszedálva tengette az életét, mert megőrült. És akkor megkapod azokat az információkat, hogy mi történt vele. Ebben a szobában, ebben az ágyban őt bántalmazták…

De a történet nem áll meg. A kép a férfi arcán marad, s vele kapcsolatosan jönnek további képek, infók. Egyszer csak megérkezel a saját történetedbe. Bújócskáztok. Ez a bántalmazott, őrült rokon „megtalál” és bevisz a szobájába… ahol…

S ettől a pillanattól kezdve az addig pontosan látott képekből rajzfilm lesz. Igen, rajzfilm. Tudom mire gondolsz. Olyan, mint amikor az elme elmenekül, kiszáll a történetből, segítségül hívja a fantáziát, hogy feldolgozhatóvá, elviselhetővé maszkírozza a történteket. Bekapcsolt az elme önvédelmi mechanizmusa? Vagy nem is történt semmi, csak az egész az elme játéka? A kislány elméjének játéka, amit a gyógyszerektől furának és gonosznak látott férfi ellen rajzolt magának. De minek? Erre nem kaptunk konkrét választ…

A filmnézés itt véget ért, de még az utazásban voltunk. Visszarepültünk a jelenbe, átkerültünk egy másik helyszínre, ahol megjelent a négyéves belső gyermek. Az utazó lábához állva, azt szorosan átölelve, s a rég nem látott jóbaráttal való újratalálkozás örömét éreztetve.

 

Nem kell mindent felcibálni

És utazás közben eszembe jutott erről a Csernobil című sorozat, ami mostanság ment. Volt benne egy tűzoltó és annak a kedvese, aki gyermeket várt. Kihordta, majd a gyerek a szülés után perceken belül meg is hallt, olyan szinten gyűjtötte be a sugárfertőzést. Viszont az anyja így maradt életben. Megmentette a nőt, aki később több gyereknek is életet adott. No, ilyenek ezek a gyerekek.

És hogy miért hoztam ezt be? Mert ilyesmi megmentő, védelmező szerepben jelent meg ez a belső gyermek is. Mint egy határőr, aki jól végzi a dolgát és ha nincs jogosultságod (már nincs vagy még nincs) a behajtásra, a határ átlépéséhez, akkor ő ugyan be nem enged. És itt most nem volt…

Nem engedte a felnőtt nőt a mélyben lévő információkhoz. Nem engedte tovább az utazást. Nem engedte felnyitni a rajzfilmbe csomagolt titkot. Nem engedte belemenni a felnőtt nőt. Mindezt olyan erővel és határozottsággal tette, hogy szót fogadtunk.

És ami a legérdekesebb volt, hogy nem kellett meggyógyítani. Volt benne szomorúság, de a figyelmét nem ezen tartotta, hanem azon, hogy őszintén örült a felnőtt nőnek, aki végre odafigyelt.

És ekkor átvette az irányítást…

Határozottan, kerek perec lezárta a témát és azt mondta, nem kell vele foglalkoznod. Amit kerestél, megtaláltad. Elég, ha annyit tudsz, hogy a családban volt több erőszak is, s Te is elszenvedtél egyet. Hogy pontosan mit, azzal nem kell most foglalkoznod.

És ajánlott egy alkut. Itt jutott eszembe a Csernobili történet. Azt mondta a gyermek, hogy elég erős ahhoz, hogy ezzel megbirkózzon, hogy feldolgozza. Lehet, hogy később, azért, hogy a felnőtt nőt felkészítse majd az anyaságra, majd megmutatja. Azért, hogy megtanítsa, miről kell szóljon agya és gyermeke között a figyelemnek, a bizalomnak, a kapcsolatnak. Mert a legtöbb esetben, ha bántalmazás történik erősebb a szégyen, vagy az a gondolat, hogy úgy sem hisznek majd neked… Szóval megtartotta magának, s ha szükséges, később megmutatja, tanítás jelleggel, de addig még erősödni kell. A felnőtt nőnek is, és azon keresztül a belső gyermeknek is.

És akkor rákezdett a mondandójára…

 

Üzenetek

Éld az életed önfeledt módon. Élj szabadon. Játssz szabadon helyettem is. Mindig minden körülmények között állj ki magadért. Azt csináld, amit Te szeretnél. Merj nemet mondani arra, amit nem szeretnél. Add mások tudtára egyértelműen azt, amit nem akarsz. Időben fejezd ki, ha valamivel nem értesz egyet. Időben oszd meg az észrevételeid, javaslataid, ötleteid a munkában és a párkapcsolatodban. Mostantól kezdve hozd előbbre a vágyaidat. Fejezd ki az érzéseidet és a szükségleteidet a létezésed minden szintjén. Éld is meg azokat. Másoktól függetlenül is, akkor is, ha egyedül vagy. Higgy és bízz a saját erődben, amely felismeri a saját határait, s azokon túl merj segítséget kérni. Szard le, hogy másoknak tetszel-e vagy sem. Bártan állj a figyelem középpontjában, ahol őszintén képviseld magad, azt, aki vagy, s mutasd meg magad bátran a külvilágnak. Légy őszinte magaddal és a környezeteddel. Hallgass a szívedre, a megérzéseidre. Figyelj befelé, azért, hogy tudd, mi az, ami jó neked, s hogy belülről kapj megerősítéseket. Szánj időt magadra. Ápold a kapcsolataidat a szüleiddel és a kedveseddel, akivel beszélgess, randizz, élj meg eddig meg nem élt vágyakat. Az így keletkező energiát pedig fektesd be magadba. Figyelmedet azon tartsd, ami épít, ami energiát hoz, s ha lefüleled magad, hogy feleslegesen túráztatod magad, s azzal csak megy az energiád, hagyd abba.

Ha ezeket betartod, csinálod, akkor jobban leszel. Jobban leszünk. Foglalkozz magaddal, légy hű önmagadhoz. Tégy így, s én vállalom, hogy a sebet begyógyítom.

 

Mit lehetne még ehhez hozzáfűzni?

Összességében az utazásban tapasztaltak hozzák azt, amit a legtöbb cikk leír. Sok-sok ilyet láttam már, sok ilyen történeten mentünk már át. Ez volt az első olyan alkalom, hogy a gyermek ennyire határozott volt és oda helyeztette a figyelmet, ahol annak most lennie kell, amihez a fenti üzenettel segített.

Hogy ez így jó vagy sem? Majd az idő igazolja. Meglátjuk. Gyermeki kíváncsisággal várom a folytatást.

Minden esetre elneveztem ezt a belső gyermeket Mester Gyermeknek. A Mester Gyermek, aki tudja az igazságot. Hogy az igazság benne van. Az igazság elkötelezett híve, tisztában van az igazság súlyával és annak hatásával. Tudja a különbséget az igazság és a szubjektív vélemény között. Tisztában van vele, hogy egyetlen dolog állandó, a változás, ami úgy lehet minőségi, hogy oda teszi a figyelmét, ahova kell. Segíti a változás elfogadását. Tisztán látja a valódi irányokat és a célokat, ha változtatni kell újakat is talál. Tudja, hogy az élet tanulási folyamat, s tudja, hogy minek mikor van itt az ideje. Tudja, hogy a megélt tapasztalatai adják bölcsessége kulcsát. Ő maga irányítja sorsát, ezzel együtt hisz az elrendeltetett végzetben. Képességeit használva szolgál. Életét az együttérzés és a szeretet vezérli. Őszinte önmagához.

Ilyen egy gyerek?
Olykor felnőttebek a felnőtteknél és van, hogy a felnőt, gyermekibb a gyereknél. 🙂

Minden esetre örömmel találkozom majd újra vele.
Köszönöm, hogy én kísérhettelek erre a különleges utazásra.

 

Ha megérintett, szólj hozzá, oszd meg, iratkozz fel  a hírlevélre:

HÍRLEVÉL + Jelentkezz



HÍRLEVÉL – Feliratkozás

Akkor iratkozz fel, ha nyitott vagy az üzeneteimre és arra, amit itt kapni fogsz.

Kattints fent a Jelentkezés menüpontra, VAGY IDE, töltsd ki az űrlapot és jelentkezz bátran.

Az előző életes "UTALVÁNY" megvásárlásával pedig előre bebiztosíthatod az időpontodat, s előtte érdemes meghallhatnod ezt a vezetett MEDITÁCIÓT.

Méhész Pál

Én abban tudlak segíteni, hogy elkísérlek az utadon. Az én feladatom, hogy kísérjelek, támogassalak abban, hogy a felszínre tudd hozni a blokkod okát, feldolgozhasd jelen vagy előző életeid fájdalmas eseményeit, megszabadulj a szenvedéstartalmától vagy épp megbocsájthass saját magadnak. Az utazás célja, hogy a múlt eseményeinek feldolgozásával megérkezhess a jelenedbe. Az én célom pedig, hogy ebben melletted legyek. A munka jelentős része a Tiéd :)

Köszöntelek a Lélekserpa oldalán!

Kérlek szépen, hogy a TETSZIK gombra nyomva, az oldalt "lájkolva" támogass.  Hálásan köszönöm. Szép napot, kellemes időtöltést kívánok!

Méhész Pál - Lélekserpa