A KINCUGI sorozat rólam szól. Arról, hogy én is csak a hétköznapi feladatokkal küzdök. Arról, hogyan állít az élet kihívások elé, akadályok elé, s arról, hogy hogyan haladok egyről a kettőre és azt mondjuk milyen nézőpontokkal teszem. Mert szerintem ez a legfontosabb. De mielőtt folytatom a sorozatot, bemutatkozom. Talán itt az ideje.
Hétfőn voltam kezelésen, szerdán már jött is a komolyabb belső konfliktusom. A szív és az agy csatája zajlott le bennem éjszaka, álmomban. A szív ment volna az arany felé, míg az ész a törlesztés felé és a számla bezárása felé. Hajnali 1:34. Arra kelek fel, hogy kapok a szívemhez, amely igen magas fordulaton pörgött és olyan szinten szűkült össze, hogy levegőt is alig kaptam. Párszor még össze is rándultam, azt hittem ott kapok szívrohamot. Úgyhogy elő kellett szednem a tudatos…
Újra a nagyapám műhelyében vagyok, gyerekként. Annyira intenzívek a képek, mintha fizikai valómban lennék ott. Ülök a lépcsőn és figyelek. Szól az ütött-kopott rádióból halkan a zene, Papa pedig alkot. Sok féle anyaggal dolgozott. Fával, fémekkel és csontokkal is. Most épp különböző kifőzött és kiszárított csontokból rak össze egy szobrot. Csak távolról figyelem, mert számomra rettentő büdös az az enyv, amit épp kotyvaszt a ragasztáshoz. Persze befog. Én pedig örömmel kapcsolódtam ahhoz a precíz, elmélyült állapothoz, amiben alkotott. Igazi menedék…
A belső gyermek kapcsán olyan írásokba és videókba futok bele az interneten, hogy azt a következtetést tudom levonni azokból, hogy vele csak a baj van. Hogy dühöng, zajong, fél, hogy teljesen romokban van és ránk, a felnőttre vár az a feladat, hogy végre meggyógyítsuk. Hogy megfelelő figyelemmel forduljunk felé, hogy gondoskodjunk róla, elismerő szavakkal illessük, kötözzük be a sebeit, ápoljuk, gyógyítsuk, kárpótoljuk, stb. Hogy legyünk a belső gyermekünk, azaz önmagunk legjobb szülője. Hogy az a terület, ahol a belső gyermekünk…
Az igazi önismeret nem a pillanatban van, amikor éppen megtörténik az életedben valami, hanem előtte. Amikor ülsz egy padon, előrehajolva, a könyököd a térdeden támaszkodik és a kezed akarva vagy akaratlanul is összedörzsölöd, összekulcsolod. És vársz.
Egy olyan férfi keresett meg ajánlásra, akinél az a jelenség van, hogy a farka csak heves fizikai hatások mellett marad tartósan merev. Ha nincs ingerlés, vagy épp nem elég intenzív, nem lép elég gyorsan a szex a következő fázisba, szintre, akkor lekapcsol. A teljesítés terhe, annak a tudata, hogy így működik, attól való félelem, hogy kudarcot vall már eleve még több ingerlést kíván, s közben ott dolgozik benne az is, hogy mindezek ellenére bármikor lelohadhat azt eredményezi, hogy eleve ilyen…
Ne, ne légy. Vagy mégis? Igen legyél! Csak ne úgy, ahogy azt a hatásvadász cím alapján elsőre gondolod. Hanem hogy? Úgy, hogy követed azt a hívó hangot, amit egyszer már követtél. Követtél tiszta fényként, tudatként, lélekként, rezgésként, a matériában pedig spermaként. Légy újra geci, kövesd azt a hangot, ami Téged életre hív újra és újra, jelen életedben is, most is, rendületlenül.
Ismerős ez a mondat a gyerekkorodból? Nem csináltál semmi rosszat, még is kaptál érte. Kaptál azért, mert rossz voltál, bocs, eleven, mert felborítottál valamit, rosszkor voltál rossz helyen, útban voltál vagy mert értetlen voltál, vagy épp nem úgy viselkedtél, ahogy elvárták, netán azért, mert sírtál. Veréssel csillapították a sírásod. – Mert a szüleid nem értették az érzelmeid… Most pedig talán Te vagy az, aki nem érti meg saját gyermekét.
A magyar nyelvben használt boszorkány szó török eredetű basyrkan kifejezésből származik, és elég összetett jelentéstartalma van. A kifejezés eredetije lidércet-, de a bas szó maga nyomást jelent. Olyan rosszándékú lényt jelölt, aki ártó szándékkel az alvó ember mellkasára telepedett és nyomorgatta azt.
Ez most nem egy mese lesz. Beszélgessünk a karmáról. – Pár napja néztem meg a moziban az Egyenesen át című filmet. Ebben a filmben néhány orvosegyetemista bátor és őrült kísérletre szánja el magát. A halál utáni élet érdekli őket, hát próbaképpen meghalnak. Mindez persze laboratóriumi körülmények között zajlik, a barátaik meg ott vannak mellettük, és a megfelelő pillanatban mindig újraélesztik őket. De lassacskán rá kell jönniük, hogy a bátorságuk vakmerőség volt. Átjutottak a túloldalra, és sikerült visszajönniük, de valami olyasmit…
