Close

Egy senkinek érzem magam, meg sem érdemellek

Voltál már úgy egy kapcsolatban, amiben egy idő után azt kezdted érezni, hogy a másik annyival jobb, nagyobb és több nálad, hogy meg sem érdemled? Az ilyen párkapcsolatok sem véletlenek. Amikor az igazi, a mindenben annyira tökéletes párod egyszer csak rávilágít a gyengének vélt pontjaidra és a nagy ő hirtelen túl nagy Ő lesz, Te pedig egy senki.

Ilyenkor két lehetőséged van. Az egyik, hogy elhiszed ezt magadról és kimenekülsz a kapcsolatból. A másik, amikor növekedésnek indulsz, ledobod azt a kinőtt páncélt, amiben eddig éltél, fel- és belépsz egy új kiterjedtebb térbe, beleállsz egy magasabb minőségedbe. Én az utóbbit javaslom.
Nézzünk erre egy remek példát ebben a történetben… de előtte egy kis kitérő.

A Facebookon belefutottam a LADbible által megosztott „Man Up, Speak Up” című kampány videóba, aminek célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy Ausztráliában 15-45 éves fiúk és férfiak között ma vezető halálok az öngyilkosság, és riasztó új kutatások szerint inkább lesznek öngyilkosok, mintsem, hogy segítséget kérjenek. A rövid kis kampány videó mellett forgattak 3 részes társadalmi felvilágosító dokumentumfilmet is. Bővebb részletek itt: http://manup.org.au/

Amikor megnéztem a kampányvideót, akkor én is sírtam, majd kijött belőlem ezzel kapcsolatban egy gondolat, nem másol be ide, ITT EL TUDOD OLVASNI. Aztán még aznap jött hozzám egy FÉRFI utazni, ami nálam ritkaság számban megy. Mert ahogy a film is sugallja, mi férfiak erősek vagyunk. Vagy nem. Ha sírunk is, inkább elfojtva, befelé, ezzel is pakolva a sok-sok fájdalmat a szívburkunkba és mindenfelé a testünkbe, amíg az fel nem adja. Ezért is örülök különösképpen, amikor egy férfi képes rávenni magát egy ilyen folyamatra, és úgy dönt, hogy elkezdi levetni a kinőtt páncélt és egy szinttel feljebb lép a férfi minőségében.

Nos. Ez a bátor férfi azért keresett fel, mert úgy véli megtalálta igazinak vélt kedvesét, akivel azonban felléptek szexuális problémák, s utána szeretett volna járni a „háttérben” húzódó folyamatoknak. Én úgy fogalmaznám meg, hogy a nő jelenléte által a férfiban feljöttek olyan blokkok, amikre a nő aztán tudat alatt reagálva intimitáskerülő lett felé. Utána jártunk, mi kapcsolta ezt be.

 

Képzeld el, hogy férfi vagy. Úgy negyven éves. A helyszínnek pedig valami olyasmit képzelj el, mint az Aladdin című klasszikus mesében. Sétálsz egy ilyen piacon a sok árus portékája és a vásárlók között a nagy forgatagban, amikor észre veszel egy nőt a saját kis sátrában, ahogy fűszert árul. Többször elmész előtte, teszed a köröket körülötte, próbálod magadra felhívni a figyelmet, de ez nő csak nem akar rólad tudomást venni. Összeszeded a bátorságod, megállsz a sátránál és közelebb lépsz hozzá. Furcsa érzések lesznek rajtad úrrá. Izgatott leszel, de nem tudod mi váltja ki ezeket az érzéseket. A nő arca alig látszik, fehér fátyolos lepel takarja el, csak a szemei látszanak igazán jól. Még közelebb lépsz, de ez a nő csak nem akar téged észre venni, egyre jelentéktelenebbnek érzed magad, de még közelebb lépsz. A tér beszűkül, azt érzékeled, hogy eltűnt a nagy vásárló forgatag, már csak Te vagy és ő. Ott állsz már mellette és hirtelen rád néz. Hevesen kalapál a szíved, s úgy érzed, hogy jó újra vele lenni. Hmm, hogy jó újra vele lenni.

És itt megakadtunk a folyamattal. Hogy rá tudjunk nézni erre a nőre, előbb mélyebbre kellett ásnunk annak az érzésnek, hogy jelentéktelennek érzi magát, ezért nekifutottunk ennek. Egyszer csak egy fogadóban találtuk magunkat…

Szóval ott ülsz a fogadóban, még nem rendeltél semmit, az előtted lévő asztal teljesen üres. A figyelmedet teljesen leköti a pincérnő… aki úgy megy el melletted újra és újra, mintha ott sem lennél. Olyan vagy, mint akit senki nem vesz észre. Aztán nagy nehezen odalép az asztalodhoz, Te pedig mondasz neki valami bóknak szánt valamit, de csak annyi jön rá válasznak, hogy „menj haza a feleségedhez”. De Te nem mész. Valahogy ráveszed, hogy menjetek le a pincébe a boros hordók közé. Ott erőszakoskodni kezdesz vele. Letepered a földre, megpróbálod megcsókolni, de nem hagyja. Te egyre frusztráltabb és dühösebb vagy, egyre agresszívabb, de a nő még csak ellen sem áll. Ahhoz is gyávának tart, hogy megerőszakold. És jól érezte. Semmire nem jutsz vele. Egyszer csak felállsz és elsétálsz.

Kaptunk még egy jelenetet abból, hogy egy jelentéktelen, átlátszó figurának érzi magát, gyávasággal fűszerezve. De ez még mindig nem a kulcs, menjünk mélyebbre…

Most képzeld el, hogy hatéves vagy és egyedül játszol az udvaron a kutyáddal. Az utcán több gyerek játszik kint, de Te csak sóvárogva figyeled őket messziről. Nem mehetsz ki, az anyád nem engedi, aki megjelenik melletted és megkéred, engedjen ki, de a válasz egy alapos verés azzal a kísérő mondattal, hogy olyan vagy mint az apád, egy nagy semmirekellő.

A verésben érezhető volt, hogy ez a sok düh, harag és indulat nem a gyereknek szól, csak rajta vezetődik le. Persze ez egy kisgyereknek nem vigasz. Utána jártunk ennek az indulatnak és az apának, akit nem érzékeltünk a térben, nem éltek együtt…

És megérkeztünk a gyártási zörejekig. Képzeld el, hogy még csak most készülsz. Igen, ez a fogantatásod pillanata. Az a szép ebben a folyamatban, hogy az információk itt vannak, elérhetők. És Te utána is jársz itt a dolgoknak. Azt látod, hogy anyukád egy rozzant fa asztalon fekszik, apád pedig éppen szorgoskodik rajta. Az aktus végén pedig a férfi lerak a nő mellé bőr szütyőben pénzt, és csak annyit mond neki, „neveld fel tisztességesen”. És erre a nő teljesen összetör. Zokogni kezd. Merthogy ő valódi érzelmeket táplált a férfi iránt, hiába volt egy alacsony, nyüzüge ember. De ezzel teljesen megsemmisítette az édesanyádat, aki megalázva érzi magát.

Sok-sok mellék információ lejött még, de a lényeg az volt, hogy a férfi, az apa a testi adottságai miatt érezte mindig azt, hogy egy kis jelentéktelen kis senki, akit nem vesz észre senki, láthatatlan a nők előtt. Egyébként vagyonos volt, palotában élt, de így bánt minden nővel. Sokan csak a vagyon miatt is „befeküdtek” neki, megtűrve a megaláztatást, de más esélyük nem volt arra, hogy kitörjenek a nyomorból. Ez a nő azonban valóban szerette. De ebben a megalázásban teljesen összetört. A folyamat közben az is elhangzott az utazótól, hogy „nem kívánt gyerek vagyok”. Ennek megfelelően is lett nevelve. Egy semmirekellőnek, egy láthatatlan senkinek, miközben az anyában forrongott a düh…

Most képzeld el, hogy újra a piacon vagy annál a csodálatos nőnél, akinek az arcát elfedi a fehér fátyolos lepel. Odalépsz hozzá, aki felismer téged. Tesz ő is pár lépést az irányodba. Te kinyújtod a kezed, ő pedig megfogja és az arcához emeli. Te még mindig nem ismered fel, csak átjárja a testedet az az érzés, hogy milyen jó újra vele lenni. És akkor lekerül a fátyol és meglátod az arcát. A feleséged az. A nő, akit valaha szerettél, de a fogadós majdnem megerőszakolós mozzanatoddal szégyent hoztál rá és otthagytad, elmenekültél a felelősség elől. Most újra itt van, tele szeretettel és árad belőle a megbocsájtás. A nő, akivel szemben olyan érzéseid voltak a saját esküvődön, hogy meg sem érdemled. Olyan erősek voltak benned a gyermekkori sérelmek, olyan mély önértékelési és önbizalmi sebeket kaptál, ami miatt képtelen vagy azt is elhinni, ami épp megtörténik veled. Hogy egy nő, nem, hogy nem láthatatlan kis senkinek tart, hanem valóban szeret.
Ahogy anyád érzett apád iránt…

 

És most a MOST-ban, a mi jelenünkben, pár száz évvel később ez a két lélek újra találkozik, hogy ez a nő ismét megmutassa, hogy hello baby, szeretlek. Te egy szerethető lény vagy. Ugyanis az utazott életben a nő halálakor elhangzik egy ilyen mondta az utazómtól: „Nélküle, mintha megint senki lennék”. Ilyen az, amikor az önbizalmunkat kihelyezzük valaki másba…

A karma, az karma. Még nem látni, hogy a kapcsolatuk hová fog kifutni, de most nem is ez a lényeg. A lényeg a fejlődni akarás szándéka. A férfi útja, amely az érzelmein keresztül, egy nőn keresztül, aki katalizátorként arra serkenti, hogy nem kell neked az a páncél, vesd le. Nem volt olyan könnyű megtörni. Többször próbálta lenyelni, elfojtani a sírást, de aztán csak áttőrt az a gát. Nagyon felemelő és felszabadító érzés volt. Nekem is.

Köszönöm szépen, hogy elkísérhettelek ezen az utadon.

HÍRLEVÉL + Jelentkezz



HÍRLEVÉL – Feliratkozás

Akkor iratkozz fel, ha nyitott vagy az üzeneteimre és arra, amit itt kapni fogsz.

Kattints fent a Jelentkezés menüpontra, VAGY IDE, töltsd ki az űrlapot és jelentkezz bátran.

Az előző életes "UTALVÁNY" megvásárlásával pedig előre bebiztosíthatod az időpontodat, s előtte érdemes meghallhatnod ezt a vezetett MEDITÁCIÓT.

Én abban tudlak segíteni, hogy elkísérlek az utadon. Az én feladatom, hogy kísérjelek, támogassalak abban, hogy a felszínre tudd hozni a blokkod okát, feldolgozhasd jelen vagy előző életeid fájdalmas eseményeit, megszabadulj a szenvedéstartalmától vagy épp megbocsájthass saját magadnak. Az utazás célja, hogy a múlt eseményeinek feldolgozásával megérkezhess a jelenedbe. Az én célom pedig, hogy ebben melletted legyek. A munka jelentős része a Tiéd :)