Hétfőn voltam kezelésen, szerdán már jött is a komolyabb belső konfliktusom. A szív és az agy csatája zajlott le bennem éjszaka, álmomban. A szív ment volna az arany felé, míg az ész a törlesztés felé és a számla bezárása felé. Hajnali 1:34. Arra kelek fel, hogy kapok a szívemhez, amely igen magas fordulaton pörgött és olyan szinten szűkült össze, hogy levegőt is alig kaptam. Párszor még össze is rándultam, azt hittem ott kapok szívrohamot. Úgyhogy elő kellett szednem a tudatos légzéstechnikákat és lecsendesíteni a vihart. Pár perccel később csend is lett, csak a mellkasomban maradó feszültség tartott még ébren kis ideig, amíg felfogtam, hogy mi is történt és miért. Aztán aludtam is tovább…
Tudtam, hogy ha ilyen intenzíven hat rám ez az arany téma, akkor jó lesz úgy időzíteni a vásárlását, hogy a következő utazásom előtt közvetlenül intézzem. Így is tettem. Kerestem hivatalos tanúsítvánnyal bíró aranykereskedőket, megnéztem melyik esik útba, felhívtam és elmentem érte. Nem túl nagy, 5 grammos, viszont szín tiszta arany lapka. Eltették a nevemre, mondtam mikor érkezem.
No persze ez nem ment ilyen egyszerűen, mert nagyon sok, addig ismeretlen érzés ment át rajtam. Ott volt előttem a cím, a telefonszám. Fel kellett hívni. Beütöttem a számot és megállt az újam a tárcsázás gomb felett. Lefagytam. Érdekes bizonytalanság érzés járt át. Félelem, bűntudat. És újra elkezdett a szívem nagyon kalapálni. Forró lett. Fájdalmasan forró és nyugtalanul heves. Éreztem, hogy beszűkülök és megint jött a légszomj. Tárcsáztam. Azonnal felvették, mondtam a nevem, hogy ekkor meg ekkor mennék ilyen-meg ilyen befektetési aranyért, van-e. Volt, 1 db. Indultam érte. Ahogy haladtam, úgy folyamatosan figyelnem kellett a légzésemre. A szívemben lévő mardosás egyre jobban erősödött. Jóval korábban, még a húszas éveim elején volt egy rohamom, ami szépen berántott az asztal alá, kezdett ez az emlékem visszajönni, így egyre jobban irányítottam a légzésem.
Oda értem. Ott voltam a bejárat előtt. Csöngettem, nyílt a biztonsági ajtó, bent voltam. Ebben a pillanatban minden tünet megszűnt létezni. Otthonosan éreztem magam a számos arany ékszer, tárgy és némi műkincs között. Már vártak. Ki volt készítve minden, csak alá kellett írjam a papírokat és pár perc alatt kint is voltam, zsebemben a négykilences arannyal. Annyira természetes volt ez az egész, miután beléptem, és annyira egyszerű és hétköznapi, mintha csak zsömlét vásároltam volna. És annyira természetes volt a birtoklása is, hogy mehet is bele a réz kulacsomba…
Aztán megérkeztem az utazásra. Sétáltam, onnan már csak negyedóra járásra kellett mennem. Felcsengettem, felmentem. Elmeséltem röviden ugyan ezt, mondtam is, hogy nem szeretném túlbeszélni, egész egyszerűen nézzük meg, hogy ez az éjszakai roham, ez a szív szűkülés és a hozzá kapcsolódó érzések mik. Belevágtunk.
Lefeküdtem a hátamra, becsuktam a szemem. Hamar jöttek a képek. Alig feküdtem le, már mind a két lábam, térd alatt olyan szinten aktiválta magát, hogy legszívesebben levágtam volna. Ja, hogy le van vágva… Akkor menjünk bele.
Folytatás a Facebook csoportban
További 1157 szóban. – Klikk ide az olvasáshoz – Ha még nem vagy tagja a csoportnak, gördíts lejjebb, iratkozz fel a hírlevélre és a kapott kóddal jeletkezz. Ezzel a felvétel még nem automatikus. Válaszolj a kérdésekre, írj rendes bemutatkozást, majd légy türelemmel. Köszönöm.
