Close

KINCUGI #3

A KINCUGI sorozat rólam szól. Arról, hogy én is csak a hétköznapi feladatokkal küzdök. Arról, hogyan állít az élet kihívások elé, akadályok elé, s arról, hogy hogyan haladok egyről a kettőre és azt mondjuk milyen nézőpontokkal teszem. Mert szerintem ez a legfontosabb. De mielőtt folytatom a sorozatot, bemutatkozom. Talán itt az ideje.

Szóval a nevem  Méhész Pál. A Pál latin eredetű név, azt jelenti, hogy kicsi, kis termetű ember. És ezt 189 cm magasan közel 100 kilóval, felnőttként sem értettem sokáig. Aztán úgy a harmincas éveim elején, a Krisztusi kor közeledtével kezdtem kapizsgálni, hogy ez az önbizalmamról szól. Annak hiányáról. Ebből rögtön látszik is, hogy későn érő típus vagyok. Hála Istennek. Lassan nőtem bele a nevembe is, a kisgyermeki Palkó, Palikától, a Pálba, sőt a Méhész Úr megszólításba. Mára szeretem. Hívhattok nyugodtan Pálnak, nagyon szép név 🙂

Eredendően vagyok egyszerű, mint a faék. Ezzel együtt végtelenül összetett és menthetetlenül romantikus. A romantika olyan egyszerűnek tűnő műveletekben is megjelent, mint a kovácsolás, lakatolás és hegesztés. Eredetileg fémmunkás vagyok. Én az a fajta spirituális ember volnék, aki valamilyen aktív cselekvéssel meditál. Ilyen volt számomra a kalapáccsal, tűzzel és különböző fémekkel való munka. Szépen lassan rájöttem, sok-sok ezer kalapács ütés után, hogy valójában nem is én formálom a fémet, hanem a fém engem. Ez az igazi alkímia. Szerettem, szeretem. Édesapám műhelyében kezdtem el dolgozni és javítottunk autókat. Rohadtat, töröttet. Lényeg, hogy javítottuk és új életet öntöttük beléjük. Akkor még nem láttam, de ez egy értékmentő folyamat volt.

Aztán jött egy új életszakasz és informatikus lettem. Megkérdezték, hogy értek-e a webfejlesztéshez. És mondtam, hogy igen. Semmit nem tudtam róla. Elkezdtem. 2 év múlva elhoztuk az év honlapja díját egy nemzetközi márka oldalával. Ma mindenféle területen oldok meg problémákat, különböző súlyú kihívásokkal fűszerezve. Tervezek, kreatívan alkotok, menedzselek, programozok. Ennek köszönhetően értettem meg, hogy bármit le lehet programozni. Minden algoritmus. Az élet is. Lassan 20 éve fejlesztek, s jelenleg is ez a legfőbb terület az életemben, ebből élek. Számos egyedi ötletet valósítottam már meg. Ez már nem az értékmentésről, hanem az érték teremtésről szól. A Mátrix óta tudjuk, hogy mennyire le lehet írni az informatika nyelvén ezt a világot, és csak hálás vagyok, hogy ez szerves részemet képezi.

És mindezekkel párhuzamosan ott van az önkéntes tűzoltóskodás. Az egy külön történet, hogy hogyan keveredtem bele, szerettem meg és lettem az egyesület elnöke. Mindig is élveztem a tűzzel való játszást. Már gyerekkoromban felgyújtottam a pöcegödröt. Azóta ismerkedem a tűzzel, kívül is, belül is. Tavaly tűzönjárást is tartottam. Tűz jegyű vagyok. Oroszlán. Mit kell még mondjak? 😀
Persze ez nem csak erről szól. Rengeteg kiképzést kapunk, különböző gyakorlatok vannak, pszichikai felkészítések, tesztek, amelyek edzik a mentális és szellemi állóképességet. Megtanított a jelenlétben lennem. Megmutatta, hogy a képességeim töredékét használom csak a hétköznapokban és amikor helyzet van, akkor mennyire képes vagyok kitágítani magam, s egyszerre tudok koncentrált lenni, egy valamire figyelni, s közben kapcsolódni mindenhez és mindenkihez. Megtanított koncentrálni és összpontosítani egyszerre. A legnagyobb hozadéka még is az, hogy van élet a magányos farkasságon túl is, az pedig a csapatmunka. Mert egy tűzoltó nem tűzoltó. Hogy hogyan járul hozzá a vezetői készségeimhez, most bele sem kezdek… Nagyon.

És elérkeztem oda, amiért most itt vagyok. Ez a Lélekserpa, amely nyíltan felvállalva idén 3 éves történet. Hosszú út előzte meg, amely tele volt haraggal, agresszióval, félelemmel. De hát nem tudtam megúszni, pedig aztán mindent megtettem ellene. Ellenálltam ahogy csak tudtam. Vettem ám a jeleket. Amikor a boltban a pénztárnál állva mindig rákezdenek nekem a problémáikkal, már gyanús volt. Vagy csak az, hogy nem tudok nyugodtan kiülni egy parkban egy padra, mert előbb utóbb megtalált valami, aki leült mellém is mindenáron el akarta mesélni az életét, a helyzetet, amivel éppen küzd. Hú de utáltam. Ki a fene akar mások bajaival foglalkozni, volt elég nekem is. És addig mondtam a segítség adásra nemet, amíg össze nem dőlt az életem. Egyszerre omlott össze minden és vesztettem el mindent. Legalábbis akkor úgy éltem meg. Elváltam, elvesztettem a megtakarításaimat, vállalkozásokat, elárultam barátokat, magamat. Borzalmas dolgokat tettem azokkal, akiket szerettem. Így volt jó, így kellett lennie.  minden és mindenki a helyére került. Mondta is a mesterem, örülj neki, hogy ez mind kijött. És amikor maradt két szatyor ruhám még az autóm is leégett. Akkor már csak röhögtem, s mondtam, oké, most megadom magam. Nem volt más út, mint térdre borulni és azt mondani, legyen meg a Te akaratod. Félre ne értsetek, ezekkel a Krisztusozásokkal meg Istenezésekkel. Erős hitem van, ezzel együtt nem tartozom egyetlen valláshoz sem. Vannak értékek, amiket felfedeztem, élem és őrzőm.
Szóval egyszerre borul és szűnt meg az addigi életem és ugyan azzal a lendülettel épült is helyére valami teljesen új. Ennek egyik eredménye a serpaság, amely önmagában nagyon sokrétű. A honlapomon az előző életes utaztatás van kidomborítva, hogy valahogy pozícionálni lehessen, de ezt a kifejezést nem szeretem. Mert nem csak arról szól, és az is csak egy része a módszernek, csak egy eszköz. A lényege annak, amit csinálok, a bányászat. Az érckutatás. Megtalálni az értéket a szutyokban. Hiszem, hogy minden fájdalom csak csomagolás. A lényeg a csomagban van. Az energiája pedig felszabadítható, átalakítható, csak meg kell találni az utat a bejárathoz, meg kell fejteni a zárat, ki kell nyitni és fel kell szabadítani azt, amit hordoz. Az értéket, ami el van rejtve benne. És persze mindent a maga idejében. Többnyire akkor keverednek el hozzám, ha valóban készek a nyílásra, a felfedezésre és azon érték őrzésére, ami bennük van. Az értékmentés, az értékteremtés után itt a kutatás és őrzés a lényeg.
Itt hálát kell adjak drága apai nagyapámnak, aki öt éves korom óta foglalkozott velem, azzal, ami kijött a kezemből, s terelgette az utamat a serpaságig még halála után is. Most is. Sokat dolgozom a halállal. Mindenkinek azt javaslom, hogy ismerkedjen vele. Nagy mester.

Apa is vagyok. Két csodálatos fiú édesapja. Túl sokat nem mesélek róluk, mert megígértem az édesanyjuknak, hogy nem használom őket példának, nem marketingezem magam velük és ez így helyes. Annyit azonban el tudok mesélni, hogy hogyan lettem apává és meg inkább felelős férfivá általuk. Leginkább az az edzés segített, hogy az első fiam születésénél nagyon büszke voltam, és elhittem, hogy én vagyok a legjobb férfi, apa a világon. Aztán érkezett a következő fiam, hogy ezt az illúziót lerombolja egy pillanat alatt. Igencsak egos kép volt bennem felépülve, ami nem állt szilárd lábakon. Az egyik nagyon bölcs és a jó meglátásaival tanít, a másik nagyon szeret és nem fogad el számára rossz rendszereket, szokásokat, s ezzel mutat mintát. Láttam bennük kettéválni az életemben hordozott problémákat. Mind a kettő kivett magának cipelni valót a puttonyból és erősen tartották nekem vissza a tükröt. Nélkülük nem dolgoztam volna magamon olyan intenzíven, s nem lennék ez az ember, mint aki most vagyok. És még most is formálódom. Ez már csak ilyen, tudjuk jól.

Fontos számomra a minőség. A maximalizmusomon már sokat faragtam, ezzel együtt abból sosem engedtem, hogy az, amit építek az minőségi legyen. Sosem adtam alább az elvárásaimból így ennek eredménye, hogy az életem minden területén a legjobb emberekkel dolgozom együtt. Elsőre megtalálom a legjobb szakembereket, társakat. Bármibe is kezdek, tudom, hogy olyanokkal haladok előre, akikben bízhatok. Szerencsés vagyok.

Az élet iskolájában állandó résztvevője vagyok a „Tanít az Isten szeretni” című kurzusnak, ennek minden mentális, szellemi és testi fájdalmával és gyönyörével. Szerelmes típus vagyok. Most is az vagyok. Ahogy az élet képes engem körbe udvarolni és elhalmozni szépséggel, így teszem én is a párkapcsolatomban a nővel. Rengeteg sebet kaptam az élet során, olyanokat, amikről azt hittem sosem gyógyul be. Tévedtem és mára már hálás vagyok értük, mert felkészítettek arra, hogyan kell szeretnem. Olyan a szívem, mint az arannyal összeragasztott törött porcelán, ahogy a keletről érkező művészet, a kincugi is összerakja a sérült edényt, s kiemeli azon a hegeket. Sokáig elfedni szerettem volna a sebeket, de így eltakartam magam. Aztán megélhettem, hogy megmutatni sokkal jobb. Felszabadító. Aztán mertem lenni tökéletlen, sebzett, kiszolgáltatott. Ettől lettem erős. Minden, amit az életemben fájdalomnak, traumának, árulásnak éltem meg, az egyszer csak arannyá vált és ez az arany ott van a kapcsolatomban. Hálás vagyok!

Hiszem, hogy minden a megfelelő ritmusban történik az életemben, ezért nem érzem, hogy lemaradtam volna bármiről is. Az igazi életem, csak most kezdődik, pedig éltem már így is bőségesen annyit… Csoda, hogy nem égtem ki a 38 évem alatt egyszer sem. Jöhetnek az újabb kalandok. Élni jöttem, élni jöttük nem igaz? Én pedig nagyon szeretek élni.

Remélem, hamarosan találkozunk, túl a karanténon, s ihatunk egy könnyed laza Corona sört, az az egyik kedvencem.

 

Folytatás a Facebook csoportban

További 1065 szóban. – Klikk ide az olvasáshoz – Ha még nem vagy tagja a csoportnak, gördíts lejjebb, iratkozz fel a hírlevélre és a kapott kóddal jeletkezz. Ezzel a felvétel még nem automatikus. Válaszolj a kérdésekre, írj rendes bemutatkozást, majd légy türelemmel. Köszönöm.

 

HÍRLEVÉL + Jelentkezz



HÍRLEVÉL – Feliratkozás

Akkor iratkozz fel, ha nyitott vagy az üzeneteimre és arra, amit itt kapni fogsz.

Kattints fent a Jelentkezés menüpontra, VAGY IDE, töltsd ki az űrlapot és jelentkezz bátran.

Az előző életes "UTALVÁNY" megvásárlásával pedig előre bebiztosíthatod az időpontodat, s előtte érdemes meghallhatnod ezt a vezetett MEDITÁCIÓT.

Méhész Pál

Én abban tudlak segíteni, hogy elkísérlek az utadon. Az én feladatom, hogy kísérjelek, támogassalak abban, hogy a felszínre tudd hozni a blokkod okát, feldolgozhasd jelen vagy előző életeid fájdalmas eseményeit, megszabadulj a szenvedéstartalmától vagy épp megbocsájthass saját magadnak. Az utazás célja, hogy a múlt eseményeinek feldolgozásával megérkezhess a jelenedbe. Az én célom pedig, hogy ebben melletted legyek. A munka jelentős része a Tiéd :)