Close

Nem érzek, csak ha büntet

Egy olyan férfi keresett meg ajánlásra, akinél az a jelenség van, hogy a farka csak heves fizikai hatások mellett marad tartósan merev. Ha nincs ingerlés, vagy épp nem elég intenzív, nem lép elég gyorsan a szex a következő fázisba, szintre, akkor lekapcsol. A teljesítés terhe, annak a tudata, hogy így működik, attól való félelem, hogy kudarcot vall már eleve még több ingerlést kíván, s közben ott dolgozik benne az is, hogy mindezek ellenére bármikor lelohadhat azt eredményezi, hogy eleve ilyen lelkiállapotban érkezik meg az intimitásba. Azaz ez az intimitása. Utána jártunk ennek a zaklatottságnak. Ez az utazás egy jelenéletet mesél el.

A tested egész felülete a verésekre kondicionálódott

Képzeld el, hogy hatéves kisfiú vagy és most érsz haza. Ott állsz a lakótelepi ház bejáratánál, a kapucsengő alatt és nem mozdulsz. Ahelyett, hogy felcsöngetnél, Te csak ott álldogálsz, tétovázol mozdulatlanul. Nem szívesen mész haza, csak muszájból. Félelem van benned. Attól félsz, hogy ha felmész, megint valami rossz fog történni veled, ok nélkül, pontosabban számodra érthetetlen okokkal. Sosem tudod, hogy amikor hazamész akkor mi lesz, vagy mi nem lesz, hogyan alakul a napod. Állandó benned a bizonytalanság. Szidás, durva bántalmazás, verések különböző eszközökkel, fakanállal, vagy amit épp édesanyád elér.

Tudod magadról, hogy csibész vagy, hogy nem vagy az a mintagyerek, ezzel együtt lelki szinten érzed, hogy amiket kapsz, azok indokolatlanul kemény büntetések. A verések szinte mindennaposak, azoknak csak az időtartama és az intenzitása változó. A tudatod ilyenkor elmenekül, a tested pedig érzéketlenné válik. Immunis lesz a verésekre. Az érintésre.

 

Rosszat csinálok és büntetem magam

Képzeld el, hogy az anyai nagyszüleidnél vagy. Itt könnyebb, itt lehetsz önmagad, olyan, amilyen egy kisfiú lehet. Kicsit csibész, kicsit koszos, stb. De ez is csak addig lehet, amíg édesanyád meg nem jelenik a színen. Itt nem kapsz ki. Itt, a nagyszülőknél anyukád nem oszt ki, nem ver el. Nagymamádtól kapsz védelmet. Itt próbál mintaanya lenni. Neked viszont elég a jelenléte, ahhoz, hogy ha ő nem is, akkor Te magadat büntesd.

Amíg a felnőtek kint beszélnek, addig Te a szobában előveszed a farkad, vagy inkább nevezzük úgy, ahogy a szüleinktől hallani szoktuk gyerekként, a fütyidet és ráteszed a dohányzóasztalra. Az asztalon hever egy masszívabb hamutartó, amit ráteszel és azzal kezded gyömöszölni. Elnyújtod, ellapítod, gyúrod, mint egy tésztát. Merevedésed még nem lesz, de tapasztalsz, valami új állapotot onnan lentről.

Egyszerre érzel izgalmat, izgatottságot, valami új, ismeretlen érzést, ezzel együtt a félelmet, amit édesanyád megjelenése táplál, bűntudatot, hogy mersz érezni és szégyenérzetett azzal kapcsolatban, amit csinálsz.

A lényeg, hogy fájdalmat okozol magadnak abban a pillanatban, amikor édesanyád megjelenik. Azt gondolod rosszat csinálsz, s automatikusan bünteted magad, testi fájdalommal, a farkadon keresztül. Miközben mondogatod magadnak, hogy ez nem helyes, és ezzel egyre jobban csak bünteted magad.

Mindez pedig rutinná válik. Egy titkos gyakorlattá.
6 évesen pedig tudatában sem vagy annak, hogy amit csinálsz, pontosabban ahogy csinálod, azzal a farkadat programozod arra, hogy egyre intenzívebb behatásoknak, fájdalmaknak tedd ki a farkad, s teszed azt a gyönyör helyett a bűntudat és a fájdalom központjává.

 

Egy újabb felfedezés egy fiúval

Képzeld el, hogy egy veled egykorú fiúval vagy együtt, egy osztálytársaddal. Egy fészerben. Ahol egymáshoz értek. Nem igazán értitek, hogy mi történik, de azért még is jól esik. Nálad bekapcsol a szégyenérzet, az, hogy ez helytelen. Végül mind a kettőtöknek merevedése lesz, csak épp máshogy, ami neked feltűnik.

A különbség pedig az, hogy a srácnak érintés nélkül feláll, csak attól, hogy gondol rá. Neked pedig aktívan gyömöszölni, és gyűrni kell ugyan azon állapot eléréséért.

Benne nincs bűntudat, szégyenérzet. Benne nincs félelem az édesanyja felé, egyszer sem kapott ki. Neki jó a kapcsolata az édesanyjával, s ha le is bukna, akkor nem büntetést, nem verést kapna, hanem mosolygást, simogatást, ölelést, egy megértő beszélgetést és sok szeretetet.

Ezzel szemben benned a szégyenérzet-, a lebukástól való félelem dolgozik. Hogy ez helytelen. Hogy ezért csúnyán kikapsz…

 

Orvososdi egy lánnyal

Képzeld el, hogy orvososdit játszol egy lánnyal. Édesanyádnak van egy barátnője, annak pedig egy tőled pár évvel idősebb lánya. Amíg a szüleitek a konyhában beszélgetnek, addig Ti a nappaliban épp felfedezitek egymást. A lány lefekszik a kanapéra. Szépen lassan hozzáérsz mindenhol. A pólóját felhúzod, simogatod a hasát, a cicijét. Megfogod a nadrágját és azt is lehúzod. Simogatod a combját.

De Te nem érzel semmi reakciót. Ugyan úgy nincs ingerlés nélkül merevedésed, mint a barátoddal a fészerben. Bezzeg neki lenne. Neki menne. Elindul egy önértékelési, pontosabban leértékelési gondoltmeneted. Hogy ő ügyesebb, Te meg csak béna vagy. Benned itt is csak a lebukástól való félelem dolgozik.

Az utazásban kiderül, hogy a később gyakorlattá váló, a hamutállal történő kezdetleges maszturbációk mögött ott van ennek a lánynak az arca, akitől előszőr éreztél figyelmet, odafordulást, törődést, biztonságot. Rá gondolsz, miközben felfedezed a farkad, elkezded felfedezni a szexualitásod. Sikeresen összekötötted a szerelem érzést az önfájdalom és önbüntetés érzésével, az édesanyádtól való félelemmel.

 

Információk az anyaméhből

Képzeld el, hogy megjelenik előtted a soha nem látott édesapád képe.  Édesapád elhagyott. Van ugyan nevelőapád, de ő nem véd meg. Már azzal is elégedett vagy, hogy ő legalább nem büntet…

Képzeld el, hogy édesapád beszél hozzád és elmeséli neked, hogyan jutottál ide. Elmeséli, hogy amikor Te megfogantál, ő beszart. Még nem akart gyereket, csak édesanyád. Amikor bejelentette neki, hogy várandós, ő döntéshelyzetbe hozta. Válasszon, vagy ő, vagy a gyerek, azaz Te.

Megijedt. A felelősségtől, hogy röghöz lesz kötve, hogy vége lesz az addigi életének és félelmét nem vallotta be még magának sem, mindent rátolt a nőre, édesanyádra. Őt okolta, hibáztatta, végül döntéshelyzetbe hozta. Majd döntött. Téged választott. Apád pedig lelépett.

Te pedig mindezt végig hallgattad. Mindazt, amit anyukád a férfihez vágott, szidalmakat a viták hevében azt Te magadra vetted már bent az anyaméhben, majd az anyatejen keresztül is magadba szívtad a haragot, a gyűlöletet, amit anyád érzett apád felé. Te pedig megtagadod a léthez, a gyönyörhöz és a férfivá váláshoz való jogosutságodat.

Édesanyád nagyon szeretett és várt téged. Mindent megtett azért, hogy egészségesen fejlődj. Óvott, védelmezett. Majd megszülettél. Aztán onnantól kezdve nem volt tudatában annak, hogy mit okoz neked. Benned látta a férfit, akinek odaadta magát, méhének gyümölcsét, az életét, majd az inkább lelépett. A felé táplált fájdalmak feléd jelentek meg. Őt látta benned. Rajtad vezette le.

Ekkor érted meg, s rájössz, hogy mind a ketten áldozatok vagytok.

 

Egy sor oldás után…

Képzeld el, hogy felnőtt férfi vagy és blokkolt a szexualitásodban. A farkad csak akkor működik, amikor erős fizikai ingerek érik. Amikor az impulzus nem erősödik, vagy túl egyenletes és nem történik meg a dózis növelése, lelankad, kikapcsol. Tudat alatt mindez ott fut. A titok, a bűn, a büntetés, a szégyenérzet, édesanyád haragja, a nyugtalanság, stb.

Képzeld el, hogy mindazt, amit elszenvedtél édesanyádtól, úgy formálta a kapcsolatotokat, hogy most nagyon rossz, szinte nincs is. Amit ő érzett haragod apád felé, most Te érzed felé. Elfordulsz tőle, elhagyod, ahogy apád tette vele. Gyakorlatilag mind a ketten elhagytátok.

Képzeld el, hogy összeszedsz minden kis mozaikot ahhoz, hogy átlásd a helyzeted. Megérted, hogy az oka a farkad működésének ezek. Megérted, hogy a szexualitásod és az édesanyádtól érkező félelmet és a visszatáplált haragot szét kell választanod.

Képzeld el, hogy megkapod azt a kottát, hogy rendbe kell tedd édesanyáddal a kapcsolatot. Megkapod azokat a válaszokat, hogy hogyan.

Képzeld el, hogy megérted, hogy most is olyan nő van melletted, aki pont olyan értékeket és minőségeket hordoz magában, mint a kislány gyerekkorodban, akitől figyelmet, törődést és biztonságot kaptál.

Képzeld el, hogy megérted, hogy amikor sikerült feloldani édesanyád felé a haragot, s visszatalálsz hozzá, azzal párhozamosan emelkedik majd a kapcsolatod szintje a kedveseddel, s ez egyre jobban gyógyít Téged.

Képzeld el, hogy megbocsájtottál a szüleidnek és önmagadnak. Hogy helyre raksz magadban sok-sok olyan gondolatot, ami téves volt. Az édesanyád döntéskényszerét, hogy nem miattad veszített el valakit, akit szeretett, lepakolsz rengeteg bűntudatot és lelkiismeret furdalást.

Képzeld el, hogy hagyod magad feloldódni ebben a rengeteg fájdalomban és sérülésben, s hagyod, hogy ez a feloldás elvezessen az ürességen át a teljességhez.

 

 

Felmegyek, minden rendben lesz

Végül újra ott állsz a kapucsengő mellett, felnőtten, s felmész édesanyádhoz, s minden rendben van. Mostantól megengeded magadnak az eddig elfojtott szexuális vágyaidat, amikben gyógyulsz és segítenek az építkezésben, kiteljesedésben. Irány vissza az anyai ölelésbe. 🙂

Köszönöm, hogy elkísérhettelek erre a felfedezésre.

HÍRLEVÉL + Jelentkezz



HÍRLEVÉL – Feliratkozás

Akkor iratkozz fel, ha nyitott vagy az üzeneteimre és arra, amit itt kapni fogsz.

Kattints fent a Jelentkezés menüpontra, VAGY IDE, töltsd ki az űrlapot és jelentkezz bátran.

Az előző életes "UTALVÁNY" megvásárlásával pedig előre bebiztosíthatod az időpontodat, s előtte érdemes meghallhatnod ezt a vezetett MEDITÁCIÓT.

Méhész Pál

Én abban tudlak segíteni, hogy elkísérlek az utadon. Az én feladatom, hogy kísérjelek, támogassalak abban, hogy a felszínre tudd hozni a blokkod okát, feldolgozhasd jelen vagy előző életeid fájdalmas eseményeit, megszabadulj a szenvedéstartalmától vagy épp megbocsájthass saját magadnak. Az utazás célja, hogy a múlt eseményeinek feldolgozásával megérkezhess a jelenedbe. Az én célom pedig, hogy ebben melletted legyek. A munka jelentős része a Tiéd :)