Close

A szultán nem esett messze a szultántól

Ez most az én történetem. Ma lettem 36 éves. Nem gondolnám azt, hogy az én életem vagy utam különleges lenne. Számtalan férfi jár önismereti úton, térdelt be, nullázta le az életét. Ez nem is olyan nehéz manapság, s egyébként is úgy felgyorsult a világ, leélünk egy élet alatt többet is. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e egy nullázás után felállni és tudatosan megvizsgálni, hogy mi miért történik, tanulni belőle, majd irányba állni. Számtalan fiatalt és nálam idősebb férfit látok céltalanul bolyongani, feladva. Pedig rengeteg lehetőségük van ebben az országban,  hogy olyan segítőkre találjanak, akik segítségét elfogadva ki tudnak mászni a gödörből. Én megnyílok, lássák a példát arra, hogy nincs abban semmi félelmetes…

Jöjjön előbb egy saját utazásom elmesélése:

Az apám szultán története

Egyszer voltam, hol nem voltam, voltam egyszer egy szultán. Na de kezdjük az elején. Az apám is szultán volt, de itt rögtön tisztázzuk is, hogy ő valójában nem a vér szerinti édesapám (ez az apa téma nálam visszatérő volt), de a történetben én apámnak fogom nevezni. Alacsony volt, ronda és kövér. Ezáltal tele mindenféle önértékelési problémával, ráadásul impotens is volt. Ezért potenciáját, avagy a férfiasságát a birodalmának és háremének nagyságában mérte, azaz a vagyonával. A hárem és annak mérete azt mutatta meg egy férfiról, hogy mennyire tehetős, hiszen annak fenntartása igencsak drága mulatság volt.

Ez a hárem azonban nem az a mesebeli volt, ahogy azt sokan elképzelik. A legtöbb hárem egyébként nem az volt. De az apámé különösen kegyetlen volt. A Szulejmán című tévésorozat némileg adhat valami betekintést azokba az időkbe, de igazából csak a felszínt kapargatja. A valóság ennél sokkal sötétebb. Viszályok, gyilkosságok és egyéb tragédiák övezték a háremben élő nők életét. A helyszín az Oszmán Birodalom fővárosa, amit ma Isztambul néven ismerünk.

Isztambul adott helyet a Topkapi palotának is, amely 1465-ben épült. Itt egy önálló épületben, a Topkapi Szerájban élt egykor több tízezer háremhölgy összezárva.

Az apám a háremhölgyekkel kénye-kedve szerint rendelkezett és bánt. Leginkább a nők bántalmazásában élte ki magát és ha az nem volt feltétlen engedelmességgel, akkor büntetéseket osztott. Volt, amely halállal végződött. A legtöbb nő a háremben magányos és szomorú volt. Sokat vártak arra, hogy apám kiválassza egyiküket, nem tudván, hogy aztán kegyetlenül elbánik velük.

Impotensége végett egyik játéka az volt, hogy a nőket a katonákkal baszatta meg. Szebben nem tudom kifejezni. Megerőszakoltatta őket, ő pedig nézte. A nők testi és lelki fájdalma izgatta és abban élte ki magát, hogy nézte a gyötrelmüket. Az erőszakot elkövető férfiak pedig katonák voltak. Magas és szép testű katonák. Gyűlölte őket is. Apám szenvedett a testében és ezért mindenki szenvedett körülötte.

Az egyik ilyen baszatásban fogantam meg én. Ami cél is volt. Kellett apámnak egy örökös. Több nő is teherbe esett. Őket leválasztották a háremről és egy külön épületbe költöztették. Itt sem bántak velük túl jól. Az efféle állapot itt tényleg teher volt. A kiválasztottság még nagyobb félelmet generált, ugyanis, ha lányt szültek, jobb esetben visszatérhettek a szerájba (nem a körúti étterembe) a született gyermekkel, aki ott nevelkedett tovább, rosszabb esetben, ha például ronda vagy beteg gyereket szültek, már végezték is ki őket.

Szóval az igazi vérszerinti apám egy katona volt. Ennyit tudok róla. Az anyám pedig egy megerőszakolt és felelemben a gyermekét váró rabszolga háremhölgy. Valamiért azt gondolta, hogy lány leszek (ez is visszatérő nálam). Elkezdett rengeteget zabálni. Szó szerint tömte magába az ételeket így felhizlalva önmagát és engem. Tette ezt azért, mert meg akart kímélni a jövőmtől. Úgy vélte, hogy ugyan azon borzalmaknak leszek kitéve, mint ő maga, és meg volt róla győződve (jogosan), hogy ha kövér lett volna, akkor nem rabolják el és nem adják el a rabszolgapiacon, így az egész háremesdit megúszhatta volna. Úgyhogy szándékosan evett ennyit. Ronda gyerek halálra volt ítélve. Ezt tudta. Arra játszott, hogy ha megszületek, megölnek, így megúszom az ő sorsát. Végül annyira nagyra hizlalt lettem, hogy a szülés közben meghalt…

Viszont fiúnak születtem. Rondának, kövérnek. Apám olvasatából pedig afféle „Mini Me”, tudod, a Mini Én az Austin Powersből. Ezért úgy döntött, hogy élni hagy. Végül én lettem az utódja.

Ebbe az idilli családi környezetbe csöppentem bele. Nem kaptam külön nevelőt, kiképzőt, a szultán maga nevelt fel. Sok időt töltöttem körülötte és mindent, amit tett azt végignéztem. A fogantatásomtól kezdve a véremmé vált az erőszak és ehhez általa társult egy alapos kiképzés is. Amikor meghalt és én átvettem a helyét, minden ugyan úgy ment tovább. Vagy inkább mégsem. Sokkal kegyetlenebb lett minden…

Az én szultán történetem

Én onnan folytattam, ahol a szultán, akit apámnak neveztem befejezte. Ugyan olyan impotensen. Ugyan úgy bántam a nőkkel, csak még aberráltabban, még kegyetlenebbül. Volt, hogy magam mentem ki a rabszolgapiacra kiválasztani a nőket. Én nem választottam feltétlenül szüzeket és tökéletes testűeket. Úgy is tudtam mi vár rájuk. Olyan is volt, hogy a porból emeltem ki nőket. Hajléktalanokat, kurvákat, számkivetetteket. Elhitettem velük a csodálatos mesét a háremhölgyek világáról. Hogy sokat társaloghatnak. Írni és olvasni tanulhatnak. Finom ruhákat viselhetnek. Táncolhatnak, énekelhetnek, még hangszereken is megtanulhatnak játszani. És ez igaz is volt. Ez volt a felszín. A borzalmakról senki sem tudott odakint. Sőt, a szerájban is leginkább azok, akik már átestek bántalmazásokon, de azok a félelem miatt nem beszéltek. Kiválóan működő gépezet volt ez. Az így az utcáról a hárembe beemelt nők mindent megkaptak. Felemelkedtek, aztán találkoztak a valósággal. Végül testileg és lelkileg is elpusztultak.

Egy nő azonban volt, aki felé elkezdtem vonzódni. Nem tudom hogyan csinálta, de látott bennem valamit, amit én magam sem ismertem önmagamból. És ez a nő szeretni kezdett. Én pedig máshogy kezdtem vele viselkedni, ha egyedül voltunk. De ahogy valaki kívülről ezt látta, akkor azonnal megaláztam. Aztán megölettem. Ez a szál így nem bontakozott ki…
Ebben az életünkben is újra találkoztunk, teljesen más körülmények között, csodálatos intimitásban.

De ahogy a szultán „apám” is, úgy én is gyűlöltem a magas és erős férfiakat. Ilyenek vettek körül leginkább, ilyenek voltak a katonáim. Velük különös módon bántam el. A Harcosok klubja című filmhez hasonló küzdelmeket szerveztem nekik. A küzdelem nagyon kemény és kegyetlen volt, már-már halálig mentek. Az győzött, aki tovább bírta az ütéseket. Én pedig néztem az összecsapásukat. Fájdalmukban megjelent az én fájdalmam. A kicsi, torz és kövér testem szenvedése némi felszabaduláshoz, örömhöz jutott, amikor ezen erős férfiak szarrá verték egymást. A mérkőzés végén a győztes feladata volt kasztrálni a vesztest, akinek pedig így, levágott farokkal és kimetszett herékkel vérezve kellett végig vonulni (inkább kúszni-mászni) a háremhölgyek előtt. Totális megsemmisítés a férfiasságukban.

De a történetnek itt még nincs vége. Mindig is éltek a szerájban és körülöttem eunuchok. Ők olyan férfiak, akik ivarszerveit művi úton eltávolították, hogy közösülésre képtelenek legyenek. Különböző posztokat töltöttek be, magas hivatali szerepeik lehettek, vagy egyszerűen ágyőrök voltak, azaz őrizték a háremhölgyeket. De ők többnyire már fiatalon kasztrálva lettek, kifejezetten ilyen célokra tartva, nevelve, rabszolgaként vásárolva. Ez mondjuk így, alap volt. De én létrehoztam az elit eunuch alakulatot.

Az Elit Eunuch alakulat az egymással megküzdött katonákból felépített személyes testőrségem volt. A játék egyik csavarja az volt, hogy a győztesnek ugye kasztrálni kellett a vesztest, de a valódi győztes a kiherélt, levágott farkú és a háremhölgyek előtt megalázott férfi lett. Persze innentől kezdve többé nem volt férfi. Azonban cserébe mindent megkapott. Rengeteg pénzt, rangot és tiszteletet az utcán, finom ruhákban járhatott, törvények felett álltak és szabad bejárásuk volt a háremhölgyekhez, akik annyira hanyagolva voltak, hogy többen leszbikus kapcsolatot alakítottak ki egymás között, csak hogy valami élvezethez jussanak, s vágytak a férfira. Hát nem kegyetlen?
Persze lehet farok nélkül is szeretkezni, mondjuk energetikailag vagy érintésekkel, vagy még azok nélkül is, de ezt most hagyjuk…

Olyan magaslatokba emeltem őket, hogy az már felért valamiféle kultusszal. Kialakult egyféle vallás jellegű dolog, amelyben a kult én voltam. Egy idő után vallási szertartás szerű ceremóniákat szerveztek a katonák, ahol négyesével, ötösével önként ajánlották fel magukat a szolgálatra és előttem csonkították meg saját magukat. Még annak az árán is, hogy tudták, csak egyet választok ki, az az egy kerülhetett be az elit alakulatba, a többieket pedig kivégeztettem.

Örömöt mások testi és lelki szenvedése okozott. Élveztem, hogy fájdalmat okozok másoknak, hogy megsemmisíthetem őket női vagy férfi mivoltukban, miközben egy igazán rendkívüli kiváltságnak csomagoltam be, s működött. A városban híre ment az alja nők között is (bocsánat a kifejezésért) a háremhölgyködési lehetőség, a férfiak között pedig az elit alakulati tagság lehetősége. Az igazságot azonban kevesen tudták, leginkább azért, mert akik elmondhatták volna, azokat megölettem. Kívülről nézve minden mámorítóan csábító volt, belülről maga a rohadványos pokol. És ez így ment, amíg meg nem haltam…

Aki jártas a török történelemben, az kérem, írja meg ki voltam, ki lehettem.

Hogyan jelent ez meg a mostani életemben?

Kezdjük az alapoktól itt is. Édesanyám úgy vélte, lány leszek. Láttam is a korabeli ultrahang felvételt. Hát nem csodálkozom. Azokon még a gyerek forma sem volt kivehető, nemhogy egy pöcs.
(Vannak néhányan, akik szerint nagy fasz vagyok, de az más téma :D)
Aztán apa ágon energetikai- vagy feldolgozandó blokk formájában jelen életemben is megjelent bennem ez a „ki az apa” kérdés. A kisebbik fiam tiszta édesanyja, és ez elég volt, hogy bennem bemozdítsa ezt a blokkot, mert nem rám hasonlít. Naná, hogy az én fiam, jobban nem is lehetne, imádom, s nem győzöm helyre tenni ezt, mert mindig a legkisebben csapódik le a legnagyobb szar, és persze ezt érzékelte és nem győzött nekem megfelelni. Szépen lassan már alakul ez a dolog is. Kipucoltam, csak a romokat kell még eltakarítani.

2014. novemberi kép.

És itt van a testemmel való viszonyom is. Mindig is túlsúlyos voltam. A kövérség karrierem csúcspontján 116 kg körül tetőzött. Egy igazi, jóllakott apuka forma voltam. Vigyázva csuktam be a szemem, nehogy kirepedjen a seggem. Akinek még így is volt akkora egoja, hogy azt higgye, szuperfasza csávó. Ennek megfelelően is bántam a testemmel és a saját intimitásommal. Hogy is mondjam, nem épp öngyönyört szereztem magamnak a pár perces csapjuk ki pornóval, jó lesz az úgy történetekkel. És akkor ennek elszenvedője volt a felségem is. Hogy soha nem volt jó semmi, beszóltam, kritizáltam, stb…
Nagyon sajnálom mindazt, amit valaha elkövettem ellene. Amit okoztam női létében. Hogy nem voltam elég védelmező, nyíltszívű és odafigyelő. Kívánom neki a legjobbakat, hogy mindezeket az Őt megillető méltó módon megkapja egy arra érdemes férfitól.  Most már apaként és szülőtársként is mindenre jobban odafigyelek (mindig van hova fejlődni itt is), jobban kiállok érte és mellette.

És épp a „tárgyalási stílusom” sem volt valami kifinomult. Agresszivitásom is megjelent. Sokat verekedtem. Már az általános iskolában is berepedt egy két száj, fej, fog, de sosem derült ki, mert féltek tőlem (ezer bocsánat tőletek, ha olvassátok). Aztán később ez lecsillapodott, teljesen elmúlt, s csak akkor jött elő, pontosabban akkor szedtem elő, amikor kellett, hogy védjek mondjuk valakit. A közel 190 centim és a 100+ kilóm azért már messziről is felért némi jelzés értékkel, hogy nem kéne. Persze futottam is néha 😀
Nagyon ritkán még most is bevonzok ilyen embereket egy reagálási teszt erejére, de ma már csak mosolygok ezeken és nem is történik semmi. Már nem az életem része. Ha kell, azért ott van. Ez is csak egy eszköz. Egy skill.

És egyszer csak azt gondolták fentről, hogy „#jólvanhülyegyerekelégvolt”, a lapod teljesen koszos, telefostad mind a két oldalát, kapsz egy új tiszta lapot. Ez azzal járt, hogy elváltam, otthagytam csapot papot, elvesztettem a családomat, barátokat, a vállalkozásomat, minden pénzem, megtakarításokat kellett feltörjek, hogy aztán semmi ne maradjon belőle, milliókra pereltek be (most annál az embernél dolgozom és nagyon szeretem, de ez egy külön karma), két végéről kezdtem égetni a gyertyát. Maradt két szatyor holmim és az autóm, ami teret adott arra, hogy csapongjak ide oda egyik nőtől a másikhoz… És ekkor az autóm is leéget egy bevásárló központ parkolójába, ahol a nagy füstöt beszívta a tetőn lévő ipari légkondi, az betolta a térbe, menekültek ki az épületből, egy kisebb tömeg nézte, hogy mi történik, de én már akkor csak nevettem az egészen. 😀
Mindent elvesztettem amit BIRTOKOLTAM. Igen. Ezért kellett elvesztenem. Akkor így éltem meg, veszteségként. Pedig ennél csodálatosabb ajándékot nem kaptam még. Mindent újraértékeltem.
Jó édesapám szokta volt mondani, hogy innen szép nyerni, csak kurva nehéz.
Pár hónapos önsajnálkozás, bosszúforralás és sebek nyalogatását követően elkezdtem felállni. És beleállni valami teljesen újba.

Hogyan jött fel ez az élet?

És ebben a felállásban egy hirtelen fordulatot (pál-fordulást, hehe) vett az életem és ráültem egy rakétára az önismereti úton. Itt jegyezném meg, hogy minden önismereti út legyen az ezo, spiri, medi, uti, jóga, tantra, svt, akármilyen hókoszpókusz… az egy orosz rulett lehet, amelyben a hatlövetű pisztolyban nem egy golyó van, hanem öt. Amikor meghúzod a ravaszt én nem lövöd magad pofán, akkor nyertél egy kis pihenő szakaszt. Legalábbis nálam ez így volt. Remélem neked egyszerűbb az utad 🙂 Ha nem, az is rendben van!

Eme pálfordulás egyik legfőbb szereplője ekkor érkezett meg mellém. Ekkor sodorta az élet hozzám Kékes Rékát. Olyan intim világba csöppentem, amiről azt sem tudtam, hogy létezik. És rajta keresztül, mellette tárultak fel igazán mélyről blokkok, sérülések, felismerések. Mert lett egy óriási tér mellette, ahol ezek feljöhettek. Szegénykém 🙂
Párat elmesélek, ami a fent leírt utazott életet felhozta.

Réka volt Észtországban egy páncéltalanító (Dearmouring) képzésen és amikor hazajött, kaptam tőle egy masszázst. Sokféle módon indulhat be egy utazás, nálam ez is elég volt. Feljött egy borzalmas világ, ahol nő voltam, rabszolgaként adtak volna el, de inkább csonkítottam magam és forró vasat nyomtam fel a hüvelyembe. Megjelentek a fizikai fájdalmak a testemben, éreztem a szagokat, stb. Ezt nem írom le bővebben, mert akkor ebből született egy blog poszt, itt el tudod olvasni: SZEXRABSZOLGASÁG VAGY ÖNCSONKÍTÁS?

Amíg Réka Észtországban volt, volt egy másik csodálatos folyamatom. Ezt nagyon nehéz leírni, mert olyan érzelmekkel van teli, amit nehéz átadni. Azért leírom.
Nem voltam teljesen tudatos még itt, de megjelent bennem a vágy a fájdalomra. Hogy érezzem a fájdalmat vagy hogy fájdalmat okozzak (most már tudom, hogy bűntudatból, vezeklésből). És elkezdtem keresni a módját. Végül Réka ajánlott valakit, akivel én találkoztam. Nem tudtam pontosan, hogy mit akarok, csak elmondtam neki, hogy mik mozognak bennem. Kimondtam, hogy egy olyan terapeuta kell nekem, aki be tud vezetni a BDSM (kerss rá, sokan nem ismerik ezt a mozaikszót) ama világába, ahol kontrollált körülmények között ugyan, de megélhetem a fájdalmat. Aztán azt mondta, hogy ha terápiás kísérő lesz mellettem, akkor többet nem fog rám férfiként nézni, számomra Ő pedig sokkal izgalmasabb volt nőként, mint terapeutaként. Aztán kimondta, hogy itt lakik nem messze, menjünk fel hozzá. Na és én itt teljesen beszartam. Aztán addig-addig, hogy legyőztem magam és elindultunk. Kellett némi csoki meg pezsgő, meg némi idő, hogy feloldódjak, meg, hogy felfogjam mi fog történni. Most elárulom, nem lehet előre felkészülni. Közben kiderült, hogy ő nem domina, hanem pont az ellenkezője, alárendelt, azaz sub. Na de milyen. Aztakurva. A részleteket nem írom le, hogy mik mozdultak ott meg, csak a konklúziómat.
Bennem az ERŐ és az ERŐSZAK össze volt keveredve, nem volt köztük határ. Nem volt arra tapasztalásom, hogy milyen az, amikor férfiként az erőddel állsz ki, csak azzal, ha az erőszakosságoddal. Na és ez nem ugyan az. Ketten olyan biztonságos, meghitt, mélyen intim és odaadó teret hoztunk létre, amilyenben ritkán voltam addig. Nem használtunk semmilyen eszközt, csak a kezem puszta markolásának erejét, és volt egy olyan pillanat, amikor már-már megfojthattam volna… Na akkor kinyitotta a szemét én pedig belenéztem. És abban a pillanatban találtam valamit. Olyan szinten volt odaadó, önátadó, hogy szó szerint bármit megtehettem volna. És a szemében nem félelem volt, hanem szeretet, bizalom, az erővel szembeni megadás, annak tisztelete. Totális magadás az élet és Isten előtt. Valahogy így kellene magunkat átadni az életnek. Nem küzdeni benne, ellene, a nyomorult szaros sárga csekkekkel. És egy olyan oldás indult meg bennem azonnal, hogy vagy negyed órán keresztül zokogtam a mellein. Gyönyörű volt. Megértettem az erőt.
Aztán volt még ilyen tapasztalásom, találkozásom ezzel az erőmmel. Most már nem félek tőle, mert tudom, hogy az erő az nem egyenlő az erőszakkal. Tudom úgy irányítani, hogy az ne fusson vagy ne menjen át erőszakba. Persze ehhez kell is ilyen partner, mert aki ennek befogadására nem kész, annál könnyen lehet abózus a folyamatból. Azt meg nem jó senkinek.
Itt rögtön meg is jegyezném, hogy nagyon fontos a tudatosság. Az élet minden területén az, de a BDSM-ben mindenképp. Bennem például egy bűntudat, egy hiányállapot okozta azt, hogy elindultam a fájdalom megélése felé. Nehezen éltem meg önmagammal gyönyör pillanatokat, sok külső ingerre volt szükségem a szexualitásban (a testem újrahangolásán még most is dolgozom). Minél több külső ingert akartam magamnak adni. És ez számomra egy csapda volt. Egy lefelé húzó spirál lett volna, halmozás, még több kellett volna belőle, még inkább nagyobb fájdalmak, még több külső inger, amiből bennem függőség alakult volna ki. Ezért amennyire csak lehet, tudatosan menj bele ilyen önismereti felfedezésekbe, vagy keress magadnak egy nagyon jó kísérőt. Vannak kapcsolataim, ha szeretnéd 😉

És volt még pár mozzanat. Maximálisan tudtam, hogy kicsoda Réka, a nyitott kapcsolatunkkal együtt, “szakmaibban” poliamóriával együtt. Tudtam, hogy mibe állok bele, mit vállalok magamra. Csak nem sejtettem, hogy a más férfiakhoz való kapcsolódásai ennyire bemozdítanak bennem dolgokat. Lásd fent leírt utazott életben a viszonyomat a szebb és magasabb férfiakkal. Sokáig az a program futott bennem, hogy a kövér fiú mindig is kövér marad. Ezek olyan lenyomatok, amiken nem lehet változtatni és mély barázdákat hagyott az önértékelésemen. Hálás vagyok neki, és a többi férfinak, hogy ezekkel a tapasztalásokkal is mélyebbre jutottam az önismeretben és feljöhetett ez az utazás.

Mindezek megélése mentén vagy ezek hatására feltettem magamnak a kérdést, hogy miért is vagyok én most ebben az élethelyzetben? Milyen belső folyamatokra akarják felhívni a figyelmemet a külső történések? Aztán válaszként jött ez az utazás…
Amelyben tudatosítottam, hogy milyen régi dolgok munkálkodnak bennem a mélyben. Ennek felhozására testi munkára is szükség volt. Ez így kéz a kézben jár. Hol ez, hol az kell. Van, amit nem lehet mentális munkával felhozni, vagy kioldani. Van, amikor a testi/lelki fájdalom (megélés, tapasztalás elszenvedése a fájdalmas, ezért igyekezz inkább megélni, mint elszenvedni) maga a gyógyító gyönyör, a gyógyulás kulcsa. Azért ésszel!

Ép testben ép lélek – motiváció férfiaknak

Éveket töltöttem mentális munkákkal önmagamon. Aztán új értelmet kapott az ép testben ép lélek mondás. Elkezdtem odafigyelni a testemre is. Testi blokkoldásokon vettem részt, szinte teljesen megváltoztattam a táplálkozásomat, elkezdtem némileg sportolni és ledobtam magamról közel 30 kilónyi bezárkózottságot és páncélt. Ettől az arcom is kisebb lett (nem minden tekintetben – önirónia), így feltűnőbb lett a szakállam és a hajam is csak ezért látszik hosszabbnak 😀

Olyan dolgokkal kezdtem foglalkozni, amik emelik a testemben lévő rezgéseket. Réka ezt úgy fogalmazná meg, hogy elkezdtem orgazmikusan élni. Hát ez nem olyan könnyű. Például felállni táncolni nekem nehéz. Vagy épp aktívan ugrabugrálva meditálni. Bármi ami test és mozgás az nálam blokkolt. És a jóga például a mai napig várat magára, annak még egy kicsit ellenállok. De squasholok, úszok és még a futáson is gondolkozom. Nem használok már annyit liftet, sétálok az ötödikre. Ilyen apróságok. minőségi ételeket eszem. Sokat földelem magam, pl szaunában, mezítláb mászkálok, ilyenek.
És rengeteg házi feladatot kaptam például Hummel Zsolttól (Intimitás Gourmet) öngyönyörszerzés (maszturbáció) témakörben. Ezt is nehéz volt elkezdeni, teljesen máshogy, más minőségben magamhoz érni. De hát csak ez vezet eredményre. Magadhoz nem tudsz jól érni, akkor nőhöz sem fogsz igazán tudni.

És vannak egyéb segítőim is, akik a testemmel dolgoznak. Például masszázst kapok vagy épp hangterápiával, zenével hangolják újra a testemben lévő rezgéseket a csakráimon keresztül. Nekem ezekben is megindulnak utazások, csodálatos felfedezéseket vagy üzeneteket kapok. Legutóbb egy tantrikus masszázson némi lingam masszázst követően csak úgy bőgtem megint három felvonásban, mert a testemben megjelentek fájdalmak, majd jelen életbeli nők fájdalmai amiket okoztam, akik aztán megjelentek a térben és addig ottmaradtak, amíg fel nem fogtam a dolgokat, aztán kiléptek.
Láttam az utazott életet. Láttam hogyan bántam nőkkel és férfiakkal. Mindaz amit ellenül elkövettem, azt saját magam ellen is elkövettem. A tetteimmel a bennem élő nőt és a férfit ugyan úgy abúzáltam. Felfedeztem a feminim oldalam sérüléseit. Elkezdtem szeretni, ápolni. A bennem élő maszkulin erőt, gyermeki szinten megmaradt félelmét megnyugtattam és magamhoz öleltem, majd felemeltem, felneveltem.
Test és tudat egyszerre dolgozott ezeken. Illetve dolgozom most is.
Folyamatosan képzem magam, és pucolom magam.

Ahogy pucolódnak a rendszereim, úgy vagyok egyre szenzitívebb:

Kezdtem megtanulni, hogy mennyire oda kell figyelni az érintésre, hogy azzal mi minden közvetíthető. Amikor a fenti történetben leírt energiáim mozdultak meg és úgy értem a volt feleségemhez, akkor megkaptam tőle egy pillanat alatt, hogy ne erőszakoljam már meg. Én pedig csak pislogtam, hogy mi a kedves lófasz van már megint. Aztán persze ott van az önbizalom is. Annak hiánya vagy instabilitása is átmegy egy pillanat alatt. A sejtszinten, a sejtmemóriában is eltárolt sérüléseket, blokkokat, programokat nem lehet csak úgy egyik napról a másikra felülírni. rengeteg idő, folyamatos tudatos gyakorlás kell hozzá. Újra kell írni mindenhol a mintákat. Testi szinten és tudati szinten is. Testi és mentális munkákkal.
Egy olyan országban élsz, ahol igazán megtalálod magadnak a legjobb szakembereket.
Kedves Uram, kezdj el dolgozni a testeddel. Kezd el dolgozni a tudatoddal.

A figyelmem is összpontosultabb. Nem koncentráltabb, az nem ugyan az. Akkor csak egy dologra figyelek, másra nem is nagyon tudok, nem nagyon lehet abban az állapotban hozzám szólni, mert be vagyok szűkülve, nem jutnak el hozzám dolgok. Amikor viszont összpontosítok, akkor az összes ponttal körülöttem (amikkel kell), kapcsolatban vagyok. És ez képes behozni a jelenlétbe, ahol a blokkjaimat ideiglenesen ki tudom kapcsolni, hogy a figyelmem oda tudjam tenni, ahova kell és pont úgy lássam a dolgokat, ahogy valójában történnek.
Népi megfigyelésem, hogy a nők ettől zavarba jönnek egy egyszerű beszélgetésben is. Nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy egy férfi figyel rájuk. Nem tudják kezelni azt, amikor valaki tényleg figyel és sokan kérdezik meg, hogy miért nézek így? Aztán persze rájönnek, hogy ez nem ördögtől való, és ezzel létrejön bennük egy bizalom, amiben megnyílnak, amivel én nem élek vissza.
Kedves Uram, kezdj el kérlek odafigyelni önmagadra és arra, akivel éppen vagy.

Férfi(lét) ébresztő – Mondatok nőktől

Vállalj felelősséget magadért és a tetteidért. Nőj fel végre. Ízig-vérig nőre vágysz, de nem veszed észre, hogy közben gyerek vagy. Aztán ha mázlid van és ott van előtted, akkor nem tudsz vele mit kezdeni. Légy végre érzelmileg érett. Ne hagyd, hogy érzelmileg befolyásolható legyél, mondjuk anyukád által. Nyisd ki a szívedet. Szeresd a nőt. Bátran legyél domináns, mert szükség van igazi férfiakra, akik határozottak és képesek irányítani. Merd megmutatni azonnal a valódi szándékaidat, hogy ne rabold az időt, hogy ne okozz csalódást. Tanulj meg érinteni és odafigyelni. Nem kell mindent neked fizetni (ez a legjobb :)). Ne csak fizikai szinten tudj bánni a farkaddal, a vágyad is legyen benne és tudd jól közvetíteni.
Napestig lehetne tolmácsolni az üzeneteket…

Hogy miért írtam le a történetemet? Hogy lásd, nem is olyan nehéz ezeknek „megfelelni”, csak el kell indulni. Van benne némi kockázat 😀
De a “Majmok együtt erősek”! – ugye ez megvan?

Ha szeretnél némi útba igazítást szakemberekhez, akik az én utamat is kísérik, csak írj rám.  Nektek meg ez úton is köszönöm!

HÍRLEVÉL + Jelentkezz



HÍRLEVÉL – Feliratkozás

Akkor iratkozz fel, ha nyitott vagy az üzeneteimre és arra, amit itt kapni fogsz.

Kattints fent a Jelentkezés menüpontra, VAGY IDE, töltsd ki az űrlapot és jelentkezz bátran.

Az előző életes "UTALVÁNY" megvásárlásával pedig előre bebiztosíthatod az időpontodat, s előtte érdemes meghallhatnod ezt a vezetett MEDITÁCIÓT.

Én abban tudlak segíteni, hogy elkísérlek az utadon. Az én feladatom, hogy kísérjelek, támogassalak abban, hogy a felszínre tudd hozni a blokkod okát, feldolgozhasd jelen vagy előző életeid fájdalmas eseményeit, megszabadulj a szenvedéstartalmától vagy épp megbocsájthass saját magadnak. Az utazás célja, hogy a múlt eseményeinek feldolgozásával megérkezhess a jelenedbe. Az én célom pedig, hogy ebben melletted legyek. A munka jelentős része a Tiéd :)