Ez a mese nem több száz éves. Most történik, épp a jelenben. A helyszín Budapest, a főszereplője, pedig egy 35 év körüli nő, akinek belebújhatsz a bőrébe. Gyanítom, hogy nem lesz rá igazából szükséged, mert ismerős lesz a történet.
Mennyi mennyi fiatal férfi lehet, akik még most is szenvednek a II. világháború borzalmaitól. Nem volt még olyan rég, hogy az csak úgy feldolgozható legyen. Na meg ugye megelőzte egy Trianon, meg követte 1956. Meg több száz évnyi kínlódás, önmarcangolás. És lehet, hogy mindezt, egy rosszul levont következtetés okozza, ahogy ez ebben a mesében majd kibontakozik. Az emberiség ismét az önpusztítás felé halad. Minap kiraktam egy képet a facebookon, az volt rajta, hogy ha az emberi faj elpusztítja magát, akkor…
Voltál már úgy egy kapcsolatban, amiben egy idő után azt kezdted érezni, hogy a másik annyival jobb, nagyobb és több nálad, hogy meg sem érdemled? Az ilyen párkapcsolatok sem véletlenek. Amikor az igazi, a mindenben annyira tökéletes párod egyszer csak rávilágít a gyengének vélt pontjaidra és a nagy ő hirtelen túl nagy Ő lesz, Te pedig egy senki.
Ez a mese egy csodálatos, jóképű, tehetséges fiatalember szerelmes története… Lehetne. Ha nem félne tőle, azaz a szerelemtől. De fél. Lássuk hát, hogyan képes az ember korlátozni önmagát, s miként tudja megérezni saját erejét és lebontani a saját maga által állított önkorlátozó hiedelmeit.
