Close
Méhész Pál - Lélekserpa
3

Megváltozott a gyermekeimmel való viszonyom

Kedves Serpám 🙂

Egy hónapja voltam Nálad, és hát finoman szólva is, hozott egy-két változást az életembe ez a találkozás 😉
Többször gondoltam már, hogy megírom Neked és az utazáson gondolkodóknak a tapasztalataimat, de aztán úgy döntöttem megnézem mi sül ki belőle kicsit hosszabb távon, s hát ezekről fogok most írni.

Már önmagában a Rád találásom is izgalmas volt, csak arra emlékszem, hogy elemi erővel zúdult rám, hogy ide el kell mennem. Voltak akik féltettek egy ilyen tapasztalástól, de mindannyiszor, mikor ránéztem magamban erre, úgy éreztem, ez nekem jó lesz, ez nekem kell. És ebben mondjuk nem is csalódtam, s én, akinek egyik feladata a saját hitének erősítése, hát mondhatom kaptam egy kis megerősítést is ezáltal.

Kíváncsisággal mentem el Hozzád, valójában nem volt konkrét terület, amivel dolgozni akartam, legalábbis ego szintjén, mert ami a lelket illeti, tulajdonképpen pontosan tudta, mit akar 😀 Az utazás alatt végig biztonságban éreztem magam, még a fizikai tünetek sem zökkentettek ki, és olyan feltöltődve jöttem el, hogy napokig nem tértem magamhoz, csak kapkodtam a fejem a bennem és a környezetemben történő változásoktól. Különösen hálás vagyok az utógondozásért is 😉

Két dolgot emelnék ki azok közül, amelyben történt bennem változás (azon kívül még van vagy másik kettő, ha nem több), mert ezekre volt talán a legnagyobb szükségem, és a mindennapjaimat formálták újra.

Az egyik a gyermekeimmel való viszonyom. Érzékeltetni csak akkor tudom igazán az olvasóidnak, ha kicsit belemegyek… Szóval én, aki önmagamnak sem engedtem meg igazán, hogy megéljem az érzéseimet, nagyon nehezen viseltem, hogy a gyermekeim megélik… mikor sírtak (egész kicsi koruktól kezdve) elfogott valami belső idegesség, konkrétan nem tudtam vele mit kezdeni. Az én drága nagylányom pedig (aki az én kis hasonmásom sok-sok szempontból) olyan érzékeny és megfeleléskényszeres kiscsaj, aki megmutatta, hogy ez így nagyon nem jó. Ki ne akarna jó anya lenni, és láttam, hogy szenved, változtatni akartam. Ráeszméltem, hogy fontos, hogy sírjon, és már “meg tudtam neki engedni”, és páromat (aki hasonlókkal küzd, egyébként nyilván nem véletlen) hasonlóan erre kértem. Nos, annyit elértem, hogy lehetett már az érzelmeket kifejezni, de mondhatom úgy, hogy nagyrészt továbbra sem tudtam vele mit kezdeni, illetve belül ugyanúgy sikítottam, csak uralkodtam rajta (no persze, mikor “jól” voltam). Nos ezen az utazáson olyan élményekkel lettem gazdagabb, amit úgy tudok kifejezni, hogy ez az egész kikönnyült bennem, nem magamat érzékelem, mikor sírnak, hanem őket. Tudjátok milyen érzés, hogy minden erőfeszítés nélkül egyszerűen csak jelen tudok lenni? S hogy ezáltal tényleg segítő tudok lenni a megértésemmel, és nem kell közben magammal küzdenem? Hát állati jó, annyit mondhatok 🙂 Ez persze megadta azt is, hogy bűntudatot sem kell éreznem, s talán a családi női mintáknak is adott egy kis segédletet…

A másik terület azért nagyon durva, mert tulajdonképpen egyáltalán nem számítottam rá. Mondjuk úgy, hogy tudatos szinten egyáltalán nem észleltem, vagy nem akartam észlelni, különben ez a két dolog nagyjából le is fedi egymást. De itt az utazáson megmutatta magát az a belső hiány, amire a lelkem szomjúhozik. És ez azért volt elsőre nagyon mellbevágó, mert nem voltam rá felkészülve… legalábbis az ego-m nem. De közben tudatosult bennem, hogy a lelkem kész, és hamar átment rajtam a felismerés, hogy megvan a következő feladat 🙂 Nagy ugrásnak tűnt, és a türelmemet tette/teszi próbára, de sebaj, úgyis azzal is megvan a magam dolga…

Szóval egyrészt megadta nekem a Veled való találkozás és az Általad vezetett utazás, hogy átfordítsak régóta átfordulásra váró dolgokat, másrészt rámutatott valamire, amire mindeddig mondhatni teljesen vak voltam, mindazonáltal ugyanúgy korlátozott/korlátoz, ahogy a megdolgozott területek. Hálás vagyok az Univerzumnak, hogy utat mutatott Hozzád, hálás vagyok Neked, hogy mély alázattal és maximálisan elfogadó és még a kritikus helyzetekben is segítő hozzáállással voltál mellettem és kísértél, és nem utolsó sorban magamnak is, hogy megengedtem magamnak ezt az élményt! S mivel utazásom még nem ért véget, ki tudja, talán lesz még egy-egy hegy, ahová menvén magam mellé fogadlak 😉

Köszönöm

Méhész Pál - Lélekserpa
Méhész Pál - Lélekserpa
Méhész Pál - Lélekserpa
Méhész Pál - Lélekserpa
0

A felismerések elemi erővel hatottak rám

Írnék pár gondolatot, ahogy én éltem meg az eseményeket.

Pár hónapja találtam rá véletlenül (véletlenek márpedig nincsenek ????) a Lélekserpa nevű oldalra. Szívesen olvastam az általa egyedien elmesélt történeteket, mivel régi vágyam volt előző életekben kutakodni.???? Szóval olvasgattam, és gondoltam jó, majd, egyszer, valamikor, ha lesz időm….ugye ez ismerős? Aztán Pali felrakott magáról egy sejtelmes képet ????….biztosan éreztetek már olyat valamivel, vagy valakivel kapcsolatban, hogy megszólítja a lelketeket és érzitek a hivást. Pont ezt éreztem vele kapcsolatban, és ezt az érzést vele is megosztottam.???? Úgy alakult, hogy épp volt miért kutakodnom előző életeimben, és a Sors, igy nagy betűvel, mert hiszem hogy nincs nála nagyobb erő, úgy hozta, hogy találkoznunk kellett.

Egy negyed órás beszélgetés után, részemről feltétel nélküli bizalmat szavazva Palinak (ha jól emlékszem Ő csapjunk a lecsóba felszólítással ????), elindultunk visszanézni régmúlt életeim titkait.

Jelen életem problémája, ami hozzá vezetett az volt, hogy megjelent pár hónapja egy férfi az életemben, akinek a közelében látványos, és kellemetlen reakcióba lépett a testem, olyan, mint remegés, hányinger, sírás. Ennek próbáltunk utána nézni, és az Égiekre bíztuk mit mutatnak.

Akkor még nem sejtettük, hogy maratoni, 5 órás út áll előttünk.

5 életen keresztül vezettek, mivel mindegyik esemény egy előző élet következménye volt, amik egymáshoz kapcsolódtak. A férfival, aki bekapcsolja nálam ezeket a tüneteket minden élethelyzetben mindketten részt vettünk különböző felállásban, és minden szituációban én voltam az áldozat, vagy azért mert kényszeritettek, vagy önként vállaltam az áldozat szerepet, hogy mást védjek vele. Azonosítva és felismerve ezt az áldozat szerepet, sajnos a mostani életemre is jellemző volt…

Az utazás során általam kimondott érzések és felismerések elemi erővel hatottak rám, amiken Pali többször egymás után is átvezetett. Minden esemény hatására, ahol az említett férfi jelen volt, fizikailag is újra megjelentek a testi tünetek, a remegés, hányinger. Konkrétan végig remegtem az 5 órát, aminek másnapra jó kis izomláz lett az eredménye.????

A testi érzések más formában is jelentkeztek, vagyis fizikai fájdalmat éreztem azokon a testrészeimen, ahol akkor abban az életemben bántalmazás ért. Például 1792-ben egy testvérpárbaj következtében szíven szúrtak, és ezt a szúrást abban a pillanatban is éreztem.

Döbbenetes volt számomra átélni milyen magzatként magzatpózban összegömbölyödve ringatózni, majd érezni ahogy fejjel előre elindulok megszületni….  Milyen, amikor kilépek a testemből, ahol béke és nyugalom van, hogy ne kelljen tudomást vennem arról ami velem történik…. Milyen férfitestben élni, amitől magabiztosnak, “királynak” éreztem magam… Milyen a csuklómon érezni a vastag vaspántot, amivel leláncoltak… Milyen átélni a saját halálomat, és elindulni a köztes létbe.

Pali végig magabiztosan, koncentráltan, és maximális rálátással irányította a folyamatot, néha kis humort is vitt bele, így aztán a kínok közepette egy-egy nevetéssel oldottuk a helyzet súlyosságát.

Amikor végig értünk a történeteken (amiket az érintett félre való tekintettel nem mesélek el), újra egyesével végig mentünk minden főbb eseményen és ellenőriztük, hogy hatással vannak-e még rám a történtek. Majd minden esetben a megbocsájtáson, és az oldásokon volt a hangsúly.

Hosszú volt az út, amit végig jártunk, de a szoba hangulata ahol az utazás történt, a gyertyafény, és Pali jelenléte hozzásegített ahhoz, hogy az átélt negatív események ellenére is csodálatos élményként raktározzam el magamban ezt az utazást.

Rádöbbentett arra, hogy életeken keresztül, ugyanúgy a mostani életünkben is teszünk olyan dolgokat akár tudatosan, akár tudat alatt, amik aztán a következő életünkre is hatással vannak, vagyis karmát gyártunk, és jó nagy batyukat teszünk a hátunkra, amiket életeken keresztül cipelünk. Amik aztán nem csak a mi, hanem a velünk kapcsolatba kerülő többi emberre is hatással vannak. Ok-okozat, minden mindennel összefügg.

És a lélek nem felejt, hiszen jelen esetben is több száz éves traumát hozott felszínre egy találkozás. Higgyétek el megéri végig menni egy ilyen utazáson, és Pali ebben maximális segítőtárs, akiben feltétel nélkül bízhattok. Másképp nem is érdemes. ????

Köszönöm Neki, hogy elkísért ezen az úton, hogy mellettem volt, és könnyed stílusával megkönnyítette az átélések súlyosságát. És ezáltal olyan felismerésekhez juttatott, amik mindenképp pozitívan hatnak a jövőmre.

Végtelen szeretettel és hálával: egy utazó

Méhész Pál - Lélekserpa
Méhész Pál - Lélekserpa
Méhész Pál - Lélekserpa